2012. december 29.

csináld magad * Ünnepi hangulat

Íme egy rövidke kis poszt, amiben bemutatom, hogyan hangolódtam én a karácsonyra.

Először itt van néhány kép és egy leírás. Bénácska rajztudásommal ilyen remek körmöket csináltam karácsonyra:


Először zöld lakkal kentem le minden körmömet, majd fél napi száradás után lecelluxoztam az egyik felét (ez maradt zöld). A szabad felületre kentem a piros lakkomból. Újabb hosszas száradási idő után fogtam az arany színű dekortollamat (kézművesboltokban, írószer-boltokban kapható párszáz forintért, és szinte mindenre használható!), először egy keresztet rajzoltam, utána pedig a masnit. Így elkészült az ajándékszerű körömminta :)


Mivel nem itthon volt a naaagy karácsonyi zabálás, ezért volt lehetőségünk feldíszíteni az étkezőt is. Egyszerű de nagyszerű ötlet az organza terítő, vagyis igazából ilyen IZÉ, mivel ezt bárhova használhatod. Függönynek, abrosznak, székdísznek (szétszabdalva), bárminek. Anyával előszedtük a hagyományos fehér terítőnket, az organzát 2 helyen összefogtuk egy vékony fekete gumival, a végét pedig szétterítettük az asztalon. Kicsit olyan, mint egy hatalmas szaloncukor :) A közepére pedig egy ajándékba kapott színváltós gyertyát helyeztünk. 


A karácsonyfa idén szerényke lett, de szerintem tökéletes. Családi házban mindig hatalmas fáink voltak, és az összes régi, ovis korunkban gyártott díszt rápakoltuk, az újabb, modern ékekkel is. Most viszont egy apró fát helyeztünk a dohányzóasztalra, és csak az üveg- és új díszeket raktuk fel - persze néhány örökzöld darabnak nem tudtunk nemet mondani... :) 
A lakás sem maradhatott ünneplő nélkül. Van egy beépített görög szoborszerűség az előszobában, értelmét nem látjuk, az előző tulajok építették be. Arra dobtam egy piros boát. A kültéri izzókat pedig idén már nem tudtuk hova hasznosítani (tavaly meg nem találtuk), úgyhogy apa felügyeskedte a nappaliba, ahol kellemes karácsonyi légkört biztosít. :) 


Remélem minden kedves olvasónak jól teltek az ünnepek, és hasonlóan élveztétek a karácsonyi készülődést, mint mi :)



2012. december 24.

mikrokozmosz * Életre szóló ajándék

Mivel a szentestém elég csendesre és szolidra sikerült, és a következő napok pedig sokkal bonyolultabbnak, ezért gondoltam hozok most egy részletesebb bejegyzést a tetoválásomról. :)


Már nem is tudom honnan indult a gondolatmenet, de egy szörnyű és szörnyen magányos nap után meghallgattam gyerekkorom - és a jelenem - egyik meghatározó zenéjét, ami a Lord zenekar Vándor című nótája. A teljes igazsághoz nélkülözhetetlen ismertetnem a dalszöveget, íme:

 "Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.

2. Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.

3. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.


4. Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:


R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.


5. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:



6. Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

7. Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.


Most, hogy elolvastuk ezt a balladának is megfelelő szövegecskét, talán könnyebben érthető lesz, mi is zajlott bennem. Kiemeltem a fontosabb sorokat, amik segítségével mindig úgy érzem, kicsit én is benne vagyok ebben a dalban.
Amikor az új tetoválásom ötlete megfogant, végtelenül egyedül éreztem magam. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen itt vannak velem a szüleim, a párom, a barátaim (többen-kevesebben...). De szerintem minden ember érzi néha úgy, hogy az egész világ ellene van. Léteznek olyan helyzetek, amikben egyedül vagyok, mert senki más nem tudja átérezni, a helyembe képzelni magát. Ilyen is van mindenkinek, gondolom. Amikor elterveztem a tetkót, épp ilyen helyzetben voltam. Épp úgy, mint a Vándor. És egyedül, saját erejéből útnak ered, és minden rossz pofájába röhögve énekli: Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek. Nem állok meg soha!
Ez a mondat is kerülhetett volna a hátamra. Nem állok meg soha. Mert ez is igaz. Tulajdonképpen az egész dalszöveget felnyomhattam volna a hátamra. De talán egy 3. tetkóhoz jó is lesz ez is ;) Mégis, ezer más érzelem is feltör bennem a varrott sort énekelve.
Nem félek, amíg élek. Ezzel kezdődik a refrén. Ez a szöveg lényege. Ebben minden benne van, az összes többi fontos gondolatot magába foglalja ez a 4 szó. Gyakran félek, hogy egyedül maradok. Hogy nem vagyok elég jó az embereknek. Nem érdemlek semmi jót az élettől. És hogy minden, amit teszek másokért, teljesen felesleges. De valahol legbelül tudom, hogy ez mind hülyeség. Nem szabad félnem, hogy egyedül maradok. Hiszen a Vándor bárhol jár, megkedvelik. Talán ez is egy olyan közös pont a Vándorral, amitől úgy éreztem, hogy én magam is az vagyok. Az életem össze-vissza alakul, rajtam kívül álló okok miatt. Jött ez a továbbtanulás dolog... Szeptemberben mérhetetlenül mérges voltam Rózsinénire, hogy elcseszte az életem. És most találtam egy olyan utat, amit szeretek csinálni. Imádom ezt a titkárnősködést, mellette pedig van időm kézműveskedni, és további új utakat felfedezni. Féltem,  hogy innentől nincs jövőm... és most találtam meg igazán.
Gyakran stresszelek felesleges dolgokon. Aggódom a kapcsolatomért, pedig aztán vehetném teljesen lazán is. Ha valakit el lehet csábítani, azt el is fogják, bármit teszek... ha pedig hűséges, akkor úgyis minden tökéletes. Aggódtam a baráti kapcsolataimért, hiszen volt egy szál, ami sajnos (sajnos?) elszakadt. De az igazi barátaim mindig mellettem vannak, akkor is, ha elfoglalt vagyok, ha máshol járok, ha nem írok nekik minden nap. Kapásból 4 ilyen embert fel tudok sorolni. 3 gyermekkori barátom, és egy gimis. Szóval felesleges siránkoznom azért az egyért, aki "elhagyott", aki lecserélte a közös dolgainkat egy számára sokkal izgalmasabb életre. Ha ő így boldog, akkor én is. Kicsit úgy hangzik, mint egy szakítás utáni önvállveregetés, de végülis az is. Szakítottunk, megszakadt a kapcsolatunk. És egy hete még fájt újra látni, az új barátaival. De a tetoválás előtti napon viszont ugyanúgy mosolyogtam rá és öleltem meg, mintha semmi nem történt volna. Már nem hiányzik. Teljes az életem azokkal, akik számára akkor is fontos vagyok, amikor nem beszélünk.
És hogy jött a minta?
Tulajdonképpen ez egy rólam készült rajz.
Egy kis lótuszvirágnak érzem magam, aki folyton kinyílik a nagyvilágnak. Bárkinek. csak a világ érdekelte. De a világ minden részlete érdekelte... Viszont a világ gyakran megsebezi a kis virágot. Letépi a szirmait, felsérti a felszínét, elszakítja a kötődéseket. Viszont ha ez a lótuszvirág olyan sérthetetlen, mint egy tetoválás, akkor semmi nem állhat az útjába.
Gyakran voltam úgy, hogy megbántott az egész Világ. Mégis úgy érzem, fontos nyitottnak lennem. Nem is tudok más lenni! Egy védtelen, és végtelenül nyitott tavirózsa vagyok. És nem félek amíg élek. Történjék bármi, tudom, hogy okkal történik. Bár lehet, hogy szomorú leszek, sőt biztos hogy sírni is fogok még. De a célom előttem, a múltam mögöttem marad. Ahogy nő a hátam mögötti út, úgy csökken az előttem lévő... és nem állok meg addig, amíg az el nem fogy, és egy újabb cél kerül elém.

Nem állok meg soha.



Boldog karácsonyt, kedves olvasók :)





2012. december 23.

mikrokozmosz * Karácsony

Coldplay - Chrismas Lights

Most, hogy végre sikerült mindent elintéznem, mindent lezárnom; hogy túléltem a varratásom; bepótoltam minden blog olvasását; feltöltöttem minden fényképet - végre van időm egy kicsit magamba nézni, és írni. És ehhez nem lehet aktuálisabb téma, mint a karácsony.

elorablue:

Light … by Berta… on Flickr.

Rengeteg véleményt hallottam már életemben, és olvastam is olyan bloggerektől, akiknek adok az írására... és azt tapasztaltam, hogy manapság az emberek abszolút elhaladnak az ünnep lényege mellett. Mindenki durrog, hogy ő bizony utálja a karácsonyt, mert az elanyagiasodott világ tönkretette az ünnep hangulatát. Ugyan. Ez szerintem hatalmas hülyeség. Az ünnep ugyanis nem körülöttünk zajlik. Hanem leginkább bennünk, és mi tesszük a környezetünket is ünnepivé. Ha valakiből kihalt a hangulat, az nem annak köszönhető, hogy már november óta karácsonyi zene szól az áruházakban, vagy hogy vacak arany angyalkák repkednek mindenhol a kis mini lanttal a kezükben. Az ünnepiség elmúlása saját magunknak köszönhető.



Hiszen jogos, ha az ember nem lel örömöt valamiben, akkor azt nem szereti. De nem hiszem, hogy van ember, akinek nem jó érzés látni az ajándékozott arcán az örömöt a meglepetéstől. Vagy jókat nevetni a végre összejött családdal. Mert ez igenis jó. Ha meg más nem, a zabálás, piálás, sütemények, szaloncukrok (amit az évben csak ilyenkor kaphatunk és ehetünk), az ezer éve látott rokonok újra és újra elmesélt sztorijai, néha kicsit átszínezve... Rengeteg apróság. Amit nem veszünk észre, ha nem akarunk.


Én személy szerint nagyon vártam az idei karácsonyt. Abszolút nem zavart a Last Christmas nóta a születésnapomon felcsendülve (nov.7), hiszen én már javában tervezgettem az ajándékokat. A két gyerekkori barátnőmnek akkorra már szerintem el is készült, a többieknek pénz hiányában későbbre maradt. De pörögtem, gyártottam a mások által rendelt ékszereket... és öröm volt érezni, hogy "igen, ilyet akartam!"... Idén még a tömeg sem idegesített vásárláskor, hiszen nem egyedül mentem, a párom elkísért, és együtt vészeltük át a shopping-őrületet. És igenis vicces volt. Igenis jót szórakoztunk vásárlás közben. Nem rohantunk. Kivártuk a sorokat, sőt, az idegbeteg kapkodókat mosolyogva előreengedtük. Nézelődtünk, és mindenkinek a legjobbat akartuk... Ezt máshogy nem lehet kibírni, komolyan. :)

fromthehourglass:

Happy Christmas! (by melanie.louette)

Valahogy mégis olyan elcsépeltnek érzem, hogy karácsonyról írok... de most ez foglalkoztat. Én idén nem hagytam, hogy bármi is elrontsa az örömömet. Mindenkinek remek ajándékot csináltam és vásároltam, és 100%ig biztos vagyok a sikerben. Hűen tükrözi ezt az osztályomban zajló meglepetésátadás is, hiszen a húzottam napokig hálálkodott az ajándékért. Pedig nem volt más, mint hogy figyeltem rá, az ízlésére... És ennyi. Egy pólót kapott, amire én terveztem mintát. Nem egy hangzatos ajándék. De hatalmas örömöt szereztem vele. És ettől lettem én is igazán boldog...


loveischristmas:

(via Free Printable Tags for the Holidays | Babble)

Szóval, témát lezárva, én nagyon várom a holnapot. 24-én anyukámmal és apukámmal főzünk, átjön a mamikám is, 25-én jön a szerelmem, és végre hazatér a nővérem is Franciaországból. Együtt ebédelünk a nagymamánál (igen aki a szentestét itt tölti... :D), aztán rohanunk a párom családjához. 26-án ott ünnepelünk. És számomra ez tökéletesebb nem is lehetne. Nem az ajándékokért, de még nem is a kajálásért várom. Az érzésért, ami ilyenkor bennem lebeg. Egy kis meleg hullám a szívemtől felfelé, majd az agyamból egészen a lábujjaimig elfut, átjár, és nem hagy kihűlni a zord télben. Nekem ez a karácsony.

mikrokozmosz * egy kis ízelítő az elmúlt hetekből


Karácsonyi rendelés, kézilabda-kollekció


Tetoválás alapján


Jin-jang gyűrű


I love my BestFriend Always and forever


I still remember the first day I met you - saját tervezés


Piros körömlakkos


Rózsa fülbi


Pacis kislány lánc


Lepkés csoda


Mikulássegéd voltam


Duplán! :)


Zöld és piros csod


Ajándék :))


Lepkés szivecskés :)


Szintén


Jézus az olajfák hegyén


Szenvedés utáni első fellélegzés


És a végeredmény. Íme, a 2. tattoom. :)


A  karácsonyi húzottam, az általam tervezett pólójában :))


És egy újabb lánykás masnis csodaság :)


Ezen kívül még rengeteg ékszer készült, csak most nem találom a képeiket :) Valamint a családnak kézzel készített testradírt csináltam, isteni lett az illata és a hatása is. :) Ezekkel a képekkel magyaráznám elmaradásaimat, de mostantól ígérem, jó blogger leszek :))