A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 28.

mikrokozmosz * Before The GlamDay

A mai napom igen pihentetően telt: a mindennapos teendőkön kívül fogtam a kis Glamouromat, és olvastam, miközben pizsamában meg itthoni ruhában fetrengtem. Kivagdostam a kuponjaimat, és szomorúan tapasztaltam, hogy városkám milyen szegényes boltok terén.

Szóval szétválogattam a kedvezményre jogosító kártyácskákat, a nagy részét félretettem, amit Fehérváron nem tudok felhasználni:




... Amit fel tudnék, csak nem akarok, azt egy újabb csoportba szedtem, ezeket valószínű elajándékozom a barátnőim között...



... és lett 3 kis rakás, amit felhasználnék: szépségápolási termékek/boltok, ruhaboltok/cipőboltok, egyéb dolgok/webshopok.



És most, épp úgy, mint a legutóbbi Glamour napok alkalmával, én is összeírom a kívánságlistát, avagy

MIT VENNÉK, HA LENNE RÁ KERET?

1. Szépségápolás
- Yves Rocher: a múltkor is körül akartam ott nézni, de a tömeg miatt nem merészkedtem be. De valami jó arckrémet bevállalnék innen -40% kedvezménnyel...
- Garnier BB krém (Rossmann): bár nem sok jót mondtak róla, -30%os áron azért én is kipróbálnám
- Revalid Beauty Komplex (Rossmann): Helyretenné a bőrhibáimat, erősödne a körmöm és a hajam. Szegénynek jár a kényeztetés a tortúrája után :) -20% kedvezmény
- Nivea (dm): vennék egy jó testápolót a szerelmemnek. És ha igényli, masszázs keretén belül felfrissíteném megfáradt bőrét ;) -25% kedvezmény
- Wilkinson (müller): borotvafejre váltanám ki a kupont, 20% kedvezményért :)



2. Öltözködés
- C&A: -20% kedvezménnyel vásárolhatnék, anyukámmal mennék és szuperszexi színes szoknyákat választanék neki.
- Takko Fashion: 20%-kal olcsóbban lehet beszerezni a ruhákat. Én imádom a Takko-t, szeretem az egyszerű és letisztult, basic ruháit. Egyszínű pólókat, vagy csíkosat, csipkéset vennék, és esetleg egy virágos nadrágot.
- Tally Weijl: Ha vásárolnék, tuti megvenném az a csinos csipkés felsőt, amit már ezer éve kinéztem. De mivel nincs pénzem, ezért átadom anyának a lehetőséget, vagy ha ő nem él vele, ez is megy a barátnőknek-szétosztós-stócba. :) -20%
- S.Oliver: 20% a kedvezmény itt is. Legutóbb Dunaújvárosban néztük anyuval a cipőket, hát mit ne mondjak, nehéz volt választani - rengeteg jó cipőt árulnak! Színesek, trendi fazonnal, tavaszra-nyárra. Egyszerű és letisztult darabok. Imádtam őket...
- Orsay: közeleg a párom nővérének esküvője, amire kéne egy elegáns, színes egyberuha. Van erre jobb hely, mint az Orsay? Főleg, ha 20%-kal olcsóbban juthatnék hozzá!
- New Yorker: Ahh. Legutóbbi látogatásomkor beleszerettem ott egy bőrdzsekibe, egy szegecses laza ingbe, egy csipkés pólóba és a galaxisos leggingsbe. A kedvezmény viszont csak 20%, úgyhogy marad az álmodozás...



3. Egyebek
- AutoBild előfizetés: 1400 Ft-ért a kedvesemnek, hogy lekösse magát a hétköznapok unalmas pillanataiban, és ne csak mindig a TV menjen. :)
- Vision Express: Jelenlegi szemüvegem is innen van, ha lenne felesleges pártízezer forintom, beruháznék egy másik keretre ugyanilyen lencsével. Bár nagyon szeretem a jelenlegi szemüvegem, mókás lenne kettőt váltogatni. Mindenképp fényre sötétedős lencsével kérném, hogy nyáron napszemüveg helyett is hordhassam. De sajnos ez is csak álom, kis tini korom óta. -20%
- Hippsy: szeretnék egy jó minőségű fekete és egy fehér derékmelegítőt. Nekem jelenleg piros és világoskék van, anyutól pedig szürkét szoktam kölcsönkérni, de az alapszínek hiányoznak a készletünkből, pedig szükség lenne rá :) -20%
- J.PRESS: ez mehetett volna az öltözködésbe, de a fehérnemű inkább az "egyéb" kategória nálam. Jó minőségű melltartóra, bugyikra és egy jó leggingsre mindig szükség van! :) a kedvezmény 20%.
- KOOKTA: ez is egy webshop, szeretem a vicces, vagy dizájnos konyhai kiegészítőket. 20% kedvezmény. Rögtön körül is nézek a webshopban, és csorgatom a nyálam. :))


Hát ennyi az én kis Glamour-napi listám. Látható, hogy azért tudnám mire költeni a pénzt...


2013. március 18.

makrokozmosz * Minndennapi bűneink


Ez a bűn az, amit egyáltalán nem értek. Hogy mi baja volt a Jóistennek azzal, aki sokat eszik? Fura. A mennyei mannánál úgysincs jobb, hát akkor meg mitől fél?!

Egész életünk tele van apró bűnökkel. Kegyes hazugságokkal, hogy épp itthon segítünk, pedig csak nincs kedvünk találkozni az illetővel, akit "lerázunk". Őrjöngve haragszunk szerelmünkre bolhákért, amiből elefántot csinált a düh. Lenézünk másokat, akik nem úgy öltöznek, ahogy elvárnánk. Elfelejtünk embereket, akik régen sokat jelentettek nekünk.


Semmi esetre sem vallási okokból írom le ezt a pár sort. Vallástalan lévén nem is gondolom, hogy egy felsőbb hatalom az, aki bírál felettünk. Nem neki kell meggyónnunk "bűneinket". Azért van a bűntudatunk, hogy saját magunkkal elszámoljunk - az én erkölcsi neveltetésem megengedi azt, amit tettem? Vajon nekem hogy esne az, amit másra mondtam? És ha magunkkal elszámoltunk, akkor már bármiféle istenség megbocsáthat. Hiszen önmagunkkal békében vagyunk, beteljesítjük egyéniségünket.
Mégis, ha már bűnökről van szó, érdemes a 7 főbűnt megfigyelni magunkban. Hogyan vetül ki ez életünkre? Miben nyilvánulnak meg manapság?

Superbia - Kevélység

Büszkeség, gőg, hiúság. Hányszor és hányszor előtör belőlünk. Kevély az, aki magát mások fölé emeli, pedig nincs rá oka. Visszataszító, amikor középiskolás lányok állnak a folyosón, és becsmérlik az éppen arra elsétálókat. Pedig bennük épp annyi a rossz, mint az ismeretlenekben. Csak azt hallani, hogy "mekkora a segge! Hogy áll neki ez a nadrág?! Milyen a haja! Milyen nyúlfejű!" Holott a cikiző lányok sem különbek. Rájuk is aggatni lehetne bármi sértőt, amit saját magukban nem vesznek észre. Hiszen pont ez a lényeg. Nem is biztos, hogy tudják, miért rossz amit tesznek. Viszont ha egyszer visszakapják, azt örök életre megjegyzik. Szívesen vágnám emberek fejéhez a kritikámat. De nem teszem. Mert tudom, hogy én sem vagyok jobb. Büszkeségről pedig annyit: vannak embertípusok, akikben legyűrhetetlen a büszkeség kényszere, de azért a legtöbb ember nem a szélsőségek rabja. Mindennapjainkban inkább csak az apró viták lezárhatatlanságát, "már csak azért is így csinálom, és megcsinálom!"-felkiáltásokat idéz elő. Talán ez nem akkora bűn, ha tudjuk kezelni, és utána tudunk másnak igazat adni. Ha tudjuk, mi sem vagyunk tévedhetetlenek.

Avaritia - A fösvénység 

Igen komoly probléma a világban. Ide érdemes beszúrni a mindenki által ismert Tankcsapda-sort: 
"Az emberek meg néznek, hogy az Isten a pénz lett. Sorban nyílnak a bankok és az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód..."
Ez is egy olyan kényes pont, mint a politika vagy a vallás. Nem kezdhetem el mondani, hogy az audisták lenéznek mindenkit, mert nem minden Audi-tulajdonos, vagy akár BMW vagy bármi drága kocsi birtokosa rosszindulatú. Mégis, ezek presztízsek. Ezzel adjuk tudtára a világnak, hogy van mit a tejbe aprítanunk. Drága táskákkal, ruhákkal, kozmetikumokkal. Vágyunk rá, hogy a "minőségi", márkás, jó dolgok tulajdonosai legyünk. Helyes ez? Nem tudom. Hiszen a csapból is ez folyik: melyik celeb mivel jár, melyik színésznőnek van drágább ruhája. És egyáltalán, miért alakultak ki az árkülönbségek? Mert szerintem nem kerül sokkal többe egy magyar tervező ruhájának előállítása, mint egy hétköznapi, H&M-es póló. Egyszerűen ezt várják el. H&M-es cuccokban az jár, aki akar. Drága ruhákban meg az, aki megteheti.
Pénz az egész világ, és ezt a végtelenségig fejtegethetném. De nem akarom. Úgyis mindenki érti!

Luxuria - A bujaság 

Nem vagyok prűd, szerintem igenis fontos a házasság előtti szex. Olyan közelségben ismerhetjük meg a másikat, ami fontos a további együttéléshez. Szóval nem erről a "bűnről" írnék. Hiszem, hogy a jó kapcsolatok alapja a kölcsönös bizalom, ami a szeretkezésekkor válik teljessé. Egy szerelmi összeköttetésben nem bűn, ha az ember párja minden porcikáját megismeri, testének minden rezgését szereti és elfogadja.
A "bűn" szerintem inkább ebből ered:
"A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége, aminek eredményeként a test sokak számára csak az élvezet tárgya lesz!"
 A test csak az élvezet tárgya lesz. Az én olvasatomban - a mai világban már csak az úgynevezett - ribancokról és ééés... hát nem tudom a ribancnak mi a fiú megfelelője. Szoknyavadász? Talán a fiúkra nincs is pejoratív szó, ha mindenféle nőkkel kefélget össze-vissza. Azt csak Casanova-nak hívják. Ez megint egy más kérdés, hogy a férfiaknál ez nem számít akkora bűnnek, mint a nőknél, de erre se térnék most ki...
A lényeg, hogy valaki kiéli magát. Persze, értem én. Egyszer vagyunk fiatalok, ki kell próbálni mindent: nemi betegségek, abortusz, nemi erőszak áldozatává válni alkoholos/drogos befolyásoltság alatt, satöbbi. (remélem itt azért érezhető az irónia!) De ennek is vannak határai. A testünk nem egy tárgy. Ha saját magunkat nem tiszteljük azzal, hogy nem adjuk át magunkat mindenféle jöttmentnek, akkor miért várjuk el másoktól, hogy tiszteljenek minket? Mert ha egy ribanc vagy, ne csodálkozz, ha a férfiak is úgy kezelnek. Szerintem.

Invidia - Az irigység

Azok bűne, akik szomorúak, ha a másiknak jó; és boldogok, ha éppen rosszra fordul a másik élete. Megnyilvánulásában hasonlít és kicsit összefüggésben áll a kevélységgel. Éles kritikák, élcelődések, "piszkálódások" alapja. Arra vágysz, amit más birtokol, ezért őt megalázod, lenézed, megveted. Bántó szavakkal és tettekkel bombázod. De belegondoltál már, hogy neked mid van? Rád miért lehet más irigy? Mindenki életében van valami, ami különleges. Szerelem, barátok, család, munkahely. Egészség. Teljes test. Mert igen. Boldog lehet, aki semmijét nem veszítette még el. Ebbe csak akkor gondolunk bele, amikor már késő. Vonatkozik ez testrészekre, de tárgyakra, kapcsolatokra is. 
Viszont ha nem találsz magadban, vagy az életedben "irigylésre méltót", akkor ne másokban keresd a hibát, hanem a saját életedben...

Gula - A torkosság

Viccet félretéve, tényleg nem világos számomra ez. Enni jó, függetlenül a dolog árától. Én például imádom a tejfölös-sajtos tésztát, meg a sültkrumplit. Egész életemben ellennék ezeken. De annyi finomság létezik még. Szeretem élvezni az ízeket, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül... Mivel ezt nem is értem, nem is fejtegetném tovább.
A torkosság vétke azonban a túlzott italfogyasztásra is kiterjed. A túlzott alkoholfogyasztás szerintem tényleg bűn. De ebbe most nincs kedvem belemenni, a straight edge-s bejegyzésemben erről bőven kifejtettem a véleményem :)

Ira - A harag

A Biblia megkülönböztet jó és rossz haragot. Mert van jogos harag: amikor valaki igazságtalanul jár el. Kérdem én: az igazságtalanság-érzeten kívül milyen harag van még? Mivel lehet minket haragra gerjeszteni? Azzal, a valaki számunkra kedvezőtlenül, igazságtalanul lép, vagy beszél. És akkor éppen minden harag jogosnak tűnik. Szerintem, ha elismerjük, hogy haragunk felesleges, leküzdjük, és helyrehozunk mindent, amit haragosan elkövettünk, akkor nem komoly dolog.
Van viszont a hosszú, emlékként elkönyvelt harag. A vak harag. Ami felesleges butaság. Ismerek olyat, aki mindig bemeséli magának, hogy a többiek ártani akarnak neki. A többiek utálják. És amikor valaki (mondjuk ééén) kétértelmű viccet hint el, örök életre megjegyzi, és úgy viselkedik, mint egy óvodás. Durcázik. Hiába mondod neki, hogy hülyeség, amit csinál. Hülyeség ezért haragudni. Ő haragudni AKAR. Innentől kezdve nincs mit csinálni...

Acedia - A jóra való restség 

Hanyagság, tétlenség. Szintén mindennapi probléma. Lustaság. Őszintén, néha jó érzés elnyúlni az ágyon és egyszerűen semmit tenni. De nem értem azokat, akik egész életüket a facebookon, vagy otthon élve töltik, panaszkodva, mennyire unatkoznak. Vagy egyszerűen lustaságból nem dolgoznak. Nem azért, mert nincs állás, vagy fizikailag nem tudja teljesíteni az elvárásokat - egyszerűen csak nincs kedve. Az élet tele van olyan lehetőségekkel, amiket kiaknázva alkothatunk. Nem feltétlen kell itt örök darabokra, festményekre meg egyéb kreációkra gondolni. Elég egy mosolyt kreálni ismeretlenek arcára, máris alkottunk valami jót. Nyitva tartani az ajtót egy lassabb mögöttünk jövőnek, ezzel meglepve őt, és új gondolatokra serkenteni: talán mégsem olyan bunkó ez a város, ezek a fiatalok, az emberek. Írni, beszélgetni valakivel. Meghallgatni másokat - ezzel hormonokat felszabadítani, érzéseket gerjeszteni: végre én is fontos vagyok. Ez mindkét fél számára fontos. Tehát nem mindig kell nagyban gondolkodni, ha valamit alkotni szeretnénk. 




"Röviden" ennyi minden zajlott bennem az elmúlt hetek benyomásait összegezve. Fura az ember. És sajnos egyre kevésbé használja a két legfontosabb szervét: az eszét és a szívét...


Melyik a te "démonod?"

2013. március 4.

mikrokozmosz * Tavasz, te csodás


Az ajtón kilépve máris éreztem, hogy ez a nap más lesz. Valami új kezdődik. Bár csípett még a szél, mégis, a napocska sugarai úgy simogattak, mint egy szerelmes kéz. Tavaszillat lebbent körém, és kísért végig a hétfőn. Mert hétfő van. Egy szörnyű nap, tele gondokkal, reggeli nehézségekkel, mert valami újrakezdődik. De a tudat, hogy ez már a tavasz első igazi napja, beragyogta az egész hétfőt, sőt, inkább kibővült a HétCsodálatosFő napjává.



Kicsit mindenki megőrült. Még az is mosolygott, aki amúgy soha nem képes rá. Ha nem is a szájával, de a szemével kicsit huncutabb jeleket küldött a világba. 
Virágok pompájától ragyognak a kertek, és minden magára adó nő előkapja imádott kiskabátját, bőrdzsekijét, magassarkúját. Előkerülnek a színek.



Szentimentálisan hangzik ez az egész, de tényleg csodálatos volt a nap. A harag elszállt, az arcok felragyogtak. Mindenben új élet indul... Valahogy ilyenkor az egész világ megújul. Felfrissül. Újraéled - ahogy a nagy költők is megmondták már. 


Különleges ez az évszak. Nincs még dög meleg, és nem is fagy szét az ember. Süt is a nap meg esik is néha, szeszélyes az időjárás - mint maga az ember. Nevetünk majd depresszíven a sarokba bújunk. Aztán egy kád fürdővízben regenerálódunk, éjjel aludni képtelenek vagyunk. Reggel meg lehetetlenség időben felkelni. És elkészülni. Mégis, így tökéletes az egész.


Ilyesmik jutottak eszembe hazafelé a napsütést élvezve. Úgy vártam már egy kis jóidőt, mint talán még soha eddig. Ezt a boldogságot legalább senki nem veheti el tőlem.


2013. február 27.

makrokozmosz * Apró szörnyetegek


A szokásos délutáni sziesztámat - sajnos - tévénézéssel töltöttem ma délután. Távirányítóm sugara a TLC csatornára vezetett, ahol először tortacsodákban gyönyörködhettem, majd kezdődött egy számomra még ismeretlen műsor. Ez a Toddles and tiaras, avagy az Apró szépségek volt.


Már hallottam a gyermekszépségversenyekről, láttam fotókat is, hogy milyen megdöbbentő változásokat idéznek elő kislányokon, pusztán anyai önzőségből. De valamiért kíváncsi lettem, és végignéztem egy epizódot. Tanulságos volt...

Apró szépségek

A TLC csatorna weboldalán a következő ismertető olvasható: 
Magával ragadó új sorozatunk a gyermekszépségversenyek világába enged bepillantást. Megismerkedhetünk számos különböző életkorú és hátterű fiatal versenyzővel, de a kulisszák mögé is betekinthetünk: megfigyelhetjük, mit is jelent az apró szépségek számára a verseny és a körülötte zajló hatalmas felhajtás. Találkozhatunk a koronára áhítozó kislányokkal, a büszke anyukákkal és apukákkal, de megismerhetjük azokat a hajkiegészítőket, barnítókat, kozmetikai szereket, melyeket a kicsik használnak. A sorozat bemutatja a szépségversenyek legújabb trendjeit is: a kevesebb kozmetikumot használó, természetesebb megjelenésre törekvő lányoktól egészen a megmérettetésre váró fiú versenyzőkig.
Ez nem is hangzik olyan borzalmasnak, mint amennyire az. Az első felszólaló, a műsorvezető egy felnőtt, kedves kisugárzású nő volt, aki bevezette, hogy a most következő epizódban két híres gyermekszépségverseny-sztár versengését láthatjuk. A két lány simán Mackenzie, és Eden Wood.
Már ez valamit elindított bennem. Itt ez a szimpatikus nő, aki abból keresi a kenyerét, hogy szerencsétlen sorsú kislányok hisztirohamait egymásra szabadítják, aztán bőg mindegyik, hogy csak 20 serleget visz haza, de nem a fődíjat. Mennyi rengeteg lóvé van abban, hogy bohócot csinálnak cserfes kislányokból! Hányingerem lett. De gondoltam, jó kis látókör-szélesítés lesz megismernem a szépségverseny belső felépítését, úgyhogy nem kapcsoltam el.

Miss Eden Wood


Az epizód egyik főszereplőjeként ismertem meg a 6 éves Eden-t, aki már kiadta első könyvét saját rajzaival, és épp stúdiózik az első CD-je felvételeivel. Mondhatom, borzalmas mindkettő, de megvalósította minden kislány álmát - énekes, színész, könyvíró, szépségkirálynőlány, azaz minden, amiről egy 6 éves fruska álmodik. De vajon helyes ez? Szabad 6 évesen elérni mindent, amit csak lehet? 6 évesen... kiégni?


Persze minden királylány mögött áll egy be nem teljesült álom, anyuka megtestesülésében. Miss Eden édesanyja ha mesehős lenne, mindenképp Aranyhaj anyukájaként jelenne meg... A nő, aki sose volt elég szép ahhoz, hogy ezzel sikereket érhessen el, megszüli gyermekét (Aranyhaj esetében inkább elrabolja), és minden eszközt bevetve sztárt (vagy hülyét) csinál lányából.
Ahogy ő maga is mondta: Bevesszük Hollywoodot. Szegényes pszichológiai tudástáram alapkövén ücsörögve eszembe jutott egy Hazudj ha tudsz! epizód, amiben az anyuka elbukott balettsztár, aki lányát kényszeríti versenyezni. Ebben a részben dr. Lightman a királyi többes kifejezést használta az anyuka szófordulataira. Összenőttek, együtt mozognak. A kislány az anya beteljesülése. Beteges módon.


Tehát itt ez a bájos, szófogadó kislány, Eden. Azt mondogatják, hogy ő bizony profi a szakmájában. És tényleg, az egész epizódban csak a legvégén nyivákolt. Viszont minden mondata bután csengett a szájából. Nem volt benne gyermeki báj, aranyos logika.

Kérdezték tőle: Miért szeretsz színészkedni?
Hogy híres legyek!
De van ennek más oka is?
Híres akarok lenni!


Erre az édesanya reakciója: Azért járunk színészkedni, mert ebben lehetőséget látok. Ezzel feltörhetünk.

Ugyan, te szottyadt boszorkány, te már sehova nem törsz fel! Csak idióta bábot csinálsz a lányodból!
Kedvenc mondatom az anyukától: Eden most nagyon gyerekesen viselkedsz.
DE MAMA, EDEN HAT ÉVES! Hogy viselkedjen máshogy?!

Miss Mackenzie

Akit csak úgy hívnak: a Díva. Édesanyja szerint szeszélyes, ha valamit nem akar, azt nem csinálja meg. Ha kell, hisztizik. Könyörgöm, minden kislány díva?! Egy 5 éves kislánynál természetes, hogy hol vidám, hol szomorú. Viszont ha ezt megszorozzuk, vagy inkább négyzetre emeljük az elkényeztetettséggel, királynői beképzeltséggel ("Mackenzie-nek minden jól áll!" - mondta magáról a kislány), és egyéb hárpia-hajlamokkal, szerintem nem dívát kapunk, hanem egy mini szörnyeteget.

Ez a kislány is végtelenül szép arcú. Tejfogai csálék, a fogsora hiányos... de ez így természetes. A szépségiparban viszont az a természetes, hogy ezeknek a lánykáknak fogsort csináltatnak, tökéletes hófehér műfogakból. Normális ez?!
Kislány betolja a fogsort, felkapja a 80-as évek stílusú ruháját, és olyat vonaglik a színpadon, hogy Beyoncé is megirigyelheti.

Mackenie anyukája nem az uralkodó típus - ő a szolga. Hagyja elszabadulni a kislány által gerjesztett poklot, káoszt, katasztrófát minden nap. Vállat von, majd azt mondja: Mackenzie ilyen. Kis díva. 




Csak egy kérdés: MIÉRT?!

Felfordult a gyomrom, ahogy a műsor a végéhez közeledett. Előre elcseszett életű kislányok háborúját nézhettem végig, egy rózsaszín ágyacskáért és 10ezer dollárért, amit persze anyu szépségműtétjeire vagy póthajára fordítanak. Ezek a lánykák még fel sem fogják, mit is csinálnak. Azt se értik, miért. Anyu ezt akarja. Anyu azt mondta, hogy szeretek színészkedni. Anyu azt mondta, ha kérdezik a céljaim, mondjam, hogy meg akarom hódítani a világot. Anya szerint állatorvos akarok lenni. De senki nem várja el egy 5-6 éves gyerektől, hogy tudatában legyen ilyen dolgokkal. Élje ki a gyerekkorát. Viselkedhessen gyerekesen, hiszen gyerek még! Hogy lehet valaki akkora szörnyeteg, hogy ilyen hatalmas súlyokat pakol a saját gyereke vállára? Aztán ha nem nyernek, akkor ne sírj kislányom, mert anya is sírni fog! És ugye kislányom te azt nem akarod hogy sírjak? Ugye még így is anya az ÚR? A gyerektől várja a megerősítést, hogy ér valamit 30 évesen. Hogy nem felesleges több százezer dollárokat a versenyekbe ölni. Hogy szépek leszünk, szépek vagyunk. Undorító.

A másik oldal


Úgy illik, ha egy témában meghallgatjuk a másik oldal is, amint észérvekkel próbálja alátámasztani igazát. Itt léteznek egyáltalán észérvek? Mit bánom én, rendezzenek szépségversenyeket, de miért kell elcsúfítani, liliputi-szerűvé maszkírozni a 6 éves kislányokat? Mert szörnyű ahogy kinéznek.

Szerencsére hozzánk még nem gyűrűzött be ilyen fokig, mint ahogy csodálatos Amerikában él. Bár megvan rá a hajlam, hiszen az öregedő és (ha valaha volt) szépségüket elveszítő boszorkányok szerény országunkban is léteznek. Mondjuk itt nincs annyi pénz, amit erre el lehetne cseszni.







Összességében

Érdekes ez a sorozat. De soha többet nem fogom megnézni. Felháborít ahogy bánnak a gyerekekkel, undorral tölt el, amivé válnak ezek a kislányok. Minden egyes verseny elősegíti, hogy igazi, apró szörnyetegekké alakuljanak...









2013. február 25.

mikrokozmosz * A szép nő

Régebben írtam, hogy elkezdtem pszichológushoz járni. Semmi komoly problémám nincs, egyszerűen kíváncsi vagyok, és sokat tanulhatok magamról, a kapcsolataimról, önbizalmam fejlesztéséről, stresszkezelésről.

Legutóbb azt a feladatot kaptam, hogy szedjem össze, szerintem milyen a jó nő. Hogy kéne kinéznem, hogy azt mondjam magamról: jó nő vagyok. Ezen egyből elmélkedni kezdtem. Mert végülis, mitől jó a jónő?


Külsőségek

Persze ez a kevésbé fontos, de mindennek az alapja. Hogy jól érezd magad a bőrödben... de milyen bőrben?
Palvin Barbi bőrében például csodásan érezném magam. Angyali arc, huncut szemek és száj, minden, amitől szép lesz a nő. Mert a jó nő kívülről szép. Szerintem. Viszont a mai világban már bárkire rámondjuk, hogy "de jó nő", aki egy kicsit is kurvásabb. Hatalmasat torzult a világ elképzelése e téren - így a férfiak elvárásai, így a nők vágyai is. Hiszen elég csak átfutni facebook-ismerőseink képein, tuti van egy női szemmel igénytelennek és szakadtnak minősíthető, férfikommentek által viszont "jónő"-nek titulált "barátunk". Vagy egy ismerősünknek ismerőse. Nem kell ennél messzebb menni...

És nézegetve ezeket a kommenteket, valamint véletlenül egy férfi profilról "Csinoslányok" rajongói oldalra terelődve, mit tapasztal az ember lánya: A jó nő az, aki a seggét fotózza, pucsítva pózol, diszkóban fotóztatja magát egy miniruhában (télen). Hiszen erre van igény. A legkönnyebben megszerezhető nőtípusra. Aki után tényleg megfordulnak az utcán. Mert hiába van babaarcod, tökéletes testalkatod, vagy éppen formás cickód - ha nem rakod a kirakatba, senkit se érdekel. Lehetsz bűnronda, de ha villantasz valamit, lájkolnak majd.

Emiatt van rengeteg lelkileg sérült nő. Emiatt válik egyre több tini már 12 évesen ribanccá. Emiatt igénytelenednek el a férfiak - mert már nem csak a fantáziájukban szerezhetnek meg ilyen nőket. Ott vannak a mindennapokban, a diszkókban, iskolákban (hiszen ha a tanár rászól a diákra, hogy UGYANMÁR kislányom, vagy vegyél egy hosszabb pólót és ne legyen kint a segged, vagy egyáltalán, vegyél fel pólót!, akkor bizony a leányzó jogos sérelemmel pofánröhögi a tanárt, ha le nem köpi...), a munkahelyeken, buszokon, tereken, autóban, gyalog, biciklin (na ott azért nem)... mindenhol. Valóságban, virtuális térben is. A csapból is ez folyik. Az a szexi, aki egy igénytelen k*rva. Ez a mai világkép.

Belső értékek

Azonban vannak még, akiknek igenis az a jó nő, a szexi, az ideál, aki igényes, ápolt, bájos, de a kisugárzásában ott a kisördög. Lehet a mosolya, a mozgása, a nevetése az, ami elbűvöli a férfit. Azonban ebből a típusú nőből egyre kevesebb van. Nem trendi a fiatalok között intelligensnek, olvasottnak lenni, komolyzenét is hallgatni, és a műveltség mellett lenni humorosnak, érdekesnek és szépnek. Szerintem viszont ezek a legfontosabbak. 

A jó nő igenis művelt, okos. Igényesen öltözködik, kedves és nem ócsárol minden szembejövőt. Nem kritizál másokat, de kritikus a világgal. Nincs szüksége műkörömre, bár ápoltak a kezei. Nincs szüksége póthajra, megvárja míg megnő, addig is élvezi a rövid haj örömeit. Nem jár szoliba minden nap, de bőre szép. 

Huncut, humoros, gondolkodó, és ezek mellett jól néz ki.

Végeredményben...

Gyakran szembesülök ezzel a problémával, hiszen szeretem figyelni az emberek reakcióit élőben és interneten is. Szomorúan tapasztalom, hogy mennyire eltorzult az igény. Hiába mondaná nekem bárki, hogy "ugyan, az én pasim nem nézi meg a szakadt kurvákat", mert igenis megnézi. Sőt, gondolatban lehet, hogy el is játszadozik a nővel. De tény, hogy van akinek ez nem jön be, vagy legalább tisztában van azzal, hogy az ilyen lányokkal nincs hosszú életű kapcsolat. A Jónőkkel. Pedig mennyi mennyi jó nő egyedülálló! Csak körül kéne nézni. És nem a ruhátlanok között...

A következő hasonló bejegyzésemben egy glamour-ban megjelent cikkre reagálok majd, ami a nyitott kapcsolatokról szól. Szerintem ez is egy hatalmas baromság, épp úgy, mint a magyar jónők általánosítása. De ez már egy következő téma...