2012. július 31.
mikrokozmosz * A haza
Nemrég láttam egy képet, egy manapság oly divatos "jól odamondós", "demotiváló" fényképes oldalon. Régi fotó, katonák haladnak vonattal a csatába. Alatta a szöveg: Ezek az emberek küzdöttek a hazáért - amit ma oly divatos elhagyni. Ezen a mondaton elgondolkodtam. Vagy legalábbis tett egy kört az agyamban.
Először a mondat első felét nézzük... harcoltak a földért. Harcoltak, mert harcolni kellett. Nem volt más választásuk. Persze borzasztó hálásak lehetünk, hogy ez a széttépett rántotthús is megmaradt nekünk. Azonban nem biztos, hogy a katonák önként adták volna életüket - inkább csak mert az akkori hatalom épp nagy nyomást gyakorolt rájuk. Mész, vagy viszünk. Ennyi volt az önkéntesség.
Persze mehettél. Szeretheted a hazádat. Én is szeretem. A gyönyörű nyelvet, ami csak a miénk. A hagyományokat, a népszokásokat. A tájat, az értékeket. De mindez bennem él tovább. És már át is tértünk a mondat második felére.
Divatos lenne "emigrálni"? Nem. Ez nem divat. Ez katasztrófa. Szörnyű, hogy emberek százezreinek kell más országban jobb megélhetést keresni. Felháborít ez a kijelentés. Valószínűsítem, hogy az illető, aki a képet szerkesztette, nem a létminimumon vagy kicsit afölött él. Pontosítok: volt pénze egyetemre, beprotezsálták jó munkahelyre, pénzt keres, pénzt költ. Sajnos a többség nincs így. Hiába voltam jó tanuló, nem tudok egyetemre menni. Egyszerűen nincs rá pénz. Abban igaza van az államnak, hogy az menjen ingyen tanulni, aki az országnak tanul. De kérdem én - minek tanuljak egy olyan országnak, ahol az egyetlen megélhetési lehetőség is a gyártósor, vagy a többi nem magyar tulajdonban lévő cég robotmunkája? Hiszen a csapból is ez folyik. Hiába van diplomád. Irány a meki, takaríthatsz. Mehetsz a multicégek egyikébe, a diplomáddal pedig... kitörölheted a segged. Hát ezért nem akartam röghöz kötődni. Minek?
Én is világgá megyek, ahogy lehet. Mert itt nem tudok megélni. És ha majd biztonságos hátterem lesz, visszajövök. De a kultúra, a nyelv, az ország lelke... a haza... addig is bennem él tovább. Határon innen, és a határon túl is.
És boldogan élek, míg meg nem halok.
Először a mondat első felét nézzük... harcoltak a földért. Harcoltak, mert harcolni kellett. Nem volt más választásuk. Persze borzasztó hálásak lehetünk, hogy ez a széttépett rántotthús is megmaradt nekünk. Azonban nem biztos, hogy a katonák önként adták volna életüket - inkább csak mert az akkori hatalom épp nagy nyomást gyakorolt rájuk. Mész, vagy viszünk. Ennyi volt az önkéntesség.
Persze mehettél. Szeretheted a hazádat. Én is szeretem. A gyönyörű nyelvet, ami csak a miénk. A hagyományokat, a népszokásokat. A tájat, az értékeket. De mindez bennem él tovább. És már át is tértünk a mondat második felére.
Divatos lenne "emigrálni"? Nem. Ez nem divat. Ez katasztrófa. Szörnyű, hogy emberek százezreinek kell más országban jobb megélhetést keresni. Felháborít ez a kijelentés. Valószínűsítem, hogy az illető, aki a képet szerkesztette, nem a létminimumon vagy kicsit afölött él. Pontosítok: volt pénze egyetemre, beprotezsálták jó munkahelyre, pénzt keres, pénzt költ. Sajnos a többség nincs így. Hiába voltam jó tanuló, nem tudok egyetemre menni. Egyszerűen nincs rá pénz. Abban igaza van az államnak, hogy az menjen ingyen tanulni, aki az országnak tanul. De kérdem én - minek tanuljak egy olyan országnak, ahol az egyetlen megélhetési lehetőség is a gyártósor, vagy a többi nem magyar tulajdonban lévő cég robotmunkája? Hiszen a csapból is ez folyik. Hiába van diplomád. Irány a meki, takaríthatsz. Mehetsz a multicégek egyikébe, a diplomáddal pedig... kitörölheted a segged. Hát ezért nem akartam röghöz kötődni. Minek?
Én is világgá megyek, ahogy lehet. Mert itt nem tudok megélni. És ha majd biztonságos hátterem lesz, visszajövök. De a kultúra, a nyelv, az ország lelke... a haza... addig is bennem él tovább. Határon innen, és a határon túl is.
És boldogan élek, míg meg nem halok.
makrokozmosz * Önbizalom-növelés 5 lépésben
Egy kis lelki segítség azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én.
Utáltam magam. Mindig is rengeteg fiú barátom volt, ami annyira nem is nagy probléma, hiszen a fiúk megbízhatóbbak, mint a lányok... :) de egy idő után zavarni kezdett, hogy egyik sem látja bennem a nőt. Persze, miért is látnák, amikor ők csak barátnak vannak. De amikor kiöltözős helyre mentünk, és mindenkit megdicsértek, ugyan kinek esett volna jól kedves szavak helyett egy vállonboxolás?Épp ezért úgy döntöttem, változtatni fogok. Egy merészebb lépés már hozta magával a többit... És így sikerült végre békét kötnöm magammal.
1. A drasztikus
- az én lépésem: hajfestés.
![]() |
| a képen nem én vagyok, hehe |
2. A rossz szokások
- az én lépésem: barátok előtt sincs böfi
Bármennyire is undi, szerettem hangosan böfögni a barátaim körében. A lány barátaim ugyanolyan őrültek, mint én, tehát "visszakaptam", amit szabadon eresztettem. De egy idő után rájöttem, hogy saját magamban fojtom el a nőiességet ezzel. Keresd meg magadban, hogy mi az ami zavarna, ha egy lány tenné a társaságodban. És változtass rajta!
3. Az öltözködés
- az én lépésem: SZÍNEK
Egy nap, amikor benéztem a szekrényembe, rájöttem, hogy csak fekete ruháim vannak. Mivel gitáralapú élőzenét (értsd: punk, rock, metal, és ezek mindenféle elágazása) hallgatok, ezért valamilyen szinten társadalmi elvárásoknak feleltem meg a ruháimmal. Először a nőiesebb feketékre váltottam, amiket mai napig imádok. Csak rájöttem, hogy szeretem a színeket, és a fehéret is. Tudatosan az eddigi stílusomtól eltérő dolgokat kezdtem venni. Tudatosan akartam "csajosabb" lenni. Itt is nagyon fontos, hogy csak azokat a ruhákat vedd meg, és vedd fel, amikben jól érzed magad, és nem feltétlen kell követned az új divatirányzatok mindegyikét, vagy a legnépszerűbb darabokat. Ha kicsit husisabb vagy, akkor ne hordj feszülős ruhát! Ez van! Ilyen a testalkatod. Fogadd el magad! Vegyél bővebb, lenge anyagokból varrt egyberuhát, kéket, zöldet, szemet színét kiemelőt. Ha túl vékony vagy, ne vegyél túl bő ruhát, mert elveszel benne. És hasonlók. Meg kell találnod, ami legjobban áll neked, és azon a vonalon haladj tovább.
4. A smink
- az én lépésem: szempillaspirál minden nap
Nem nagyon voltam sminkelős korábban. Aztán rájöttem, hogy egy nagyon minimális, természetes smink feldobja az arcot. Igen, tudom, a csapból is ez folyik, de nem hittem el. Nem akartam beállni a sorba. De eldöntöttem, hogy lányos leszek. Így fogtam a nővérem sminkcuccait, és szép lassan megszerettem (és elszerettem...) őket. Szerintem nagyon jó érzés sminkelni. Bár szinte láthatatlan, mégis az emberek visszajelzéseiből érzed, hogy most kicsit kellemesebb látvány vagy, mint amúgy. Nem kell túlzásokba esni... én csak spirálozok, és gyorsan megtanultam tust is használni. Télen pici pirosító az arcra... Nagyon apró dolgokkal nem csak az arcodat, hanem a lelkedet is kiszépíted. Hiszen ha jól érzed magad a bőrödben, akkor vagy a legszebb.5. A ráadás
- az én lépésem: parfüm!
Az utolsó lépés: megkeresni azt a valamit, amitől igazán nőnek érzed magad. A "nagy változás" előtt nem használtam parfümöt. Aztán láttam a Mülleres újságban, hogy vattacukor illatú parfüm, 999.- ... Vettem egyet. Azóta a nővérem parfümjei, anyukám parfümjei és az újonnan vásárolt illatok jelentik a készletemet... :)) De ilyen lépés lehet a kozmetikushoz járás. Nekem majdhogynem természetes, mert egészen friss kamaszkorom óta járok a család egyik nagyon jó barátnőjéhez. Ha csúnya a bőröd, és otthon te csak kapirgálod, akkor keress egy olcsó, jó kozmetikust. Szemöldökigazítás, arckezelés... bármi jó. Viszont ha ilyenekre nincs pénzed, akkor a turkálás is lehet ilyen lépés. Imádok turkálni, bár nem vagyok még benne túl ügyes. :)) olcsóbb, mint shoppingolni, és igazából olyan érzés, mint a kincskeresés. Mert az is. Szóval irány a turkáló, és vegyél magadnak az új stílusodhoz illő darabot! :)
Ezek után, egyre több dicséretet kaptam, koncerteken több italajánlatot kellett visszautasítanom, és a párom is jobban félt, mint ezelőtt. Mostmár úgy érzem, "elviselem magam".
Hogyha te a sminkelés, lányos ruhák ellenére is önbizalomhiányos vagy, akkor is csak azt tudom mondani: keresd meg magadban, mi az, ami zavar. És gondolkodj el rajta: ha a szerelmednek lenne ilyen problémája, el tudnád fogadni? Ha igen, akkor felejtsd el, hogy az probléma. Ha másban el tudod fogadni, akkor ideje, hogy saját magadon is elfogadd... hiszen senkivel nem lesz olyan kapcsolatod, mint önmagaddal.
JA! és a legfontosabb: ne másoknak akarj megfelelni! Ne azért sminkelj, hogy a férfiak bókoljanak, ne azért öltözz minibe, mert akkor a hátsód bámulják. Magad miatt tedd meg. Hogy neked tetsszen az, amit a tükörben látsz!
Üdv: bogi.
csináldmagad * Szerelmi bájital
És íme egy saját ötlet.
A párommal nem nagyon vagyunk ünneplős típusok, de úgy gondoltam, azért a 2 és feledik évet egy aprósággal bearanyozom.
- Imádja a szörpöt, főleg a szamócás és málnaszörpöket, ezért vettem neki egy Piroska szörpit.
- A matricát lemostam róla.
- Nyomtattam egy romantikus betűtípussal megírt cetlit, amit celluxszal az üvegre ragasztottam
- Készítettem egy kísérő kártyát hozzá, amiben egy kedves "használati utasítás" volt. Leírtam, hogy a bájital egy ősi recept alapján készült, és aki megissza az egész üveget, még kétszáz év szerelemre tesz szert. De vigyázat: csak is tiszta szívvel fogyasztható!
- A képen nem látszik, mert ezt később tettem rá, de cérnára egy apró szívmedálkát tettem, majd a nyakára kötöttem (az üvegnek :)) ). Ennyi volt a díszítés.
Változatok: Borral, vagy bármilyen más üveges itallal is elkészíthető. Lehet ragasztós papírra egész szöveget nyomtatni, mint az igazi borokon, de nekem ez a minimalista elrendezés jobban tetszett. Meg nem is volt ragasztós papírom :))... de vehettem volna bármelyik papír-írószer boltban.
Egyszerű, gyors, kedves ajándék. Akinek meséltem róla, mindenkinek tetszett, és persze a párom örült neki legjobban :)
csináldmagad * anyagfülbevaló
Egy újabb pofonegyszerű, de nagyon mutatós ötlet. Én olyan vagyok, hogy valamit meglátok, akkor azonnal kell - épp ezért a blogba is a legegyszerűbb kézműves dolgokat fogom betenni. :)
Íme egy. :)
Kell:
fülbevaló hátlap, lehetőleg gödrösragasztó
anyagmaradék
töltelék (régi világítós párna szétszabdalása tökéletes töltelék ilyen dolgokhoz is!)
tű, cérna
Elkészítés:
csináldmagad * Elegáns karkötő
2012. július 30.
The Begining - A kezdetek
Cahier á rayures - avagy a csíkos notesz.
Engem is magával ragadott az újra divatos blogolás, és a divatról divatossá vált blogolás. Csak ez most... egy kicsit más lett.Nem olyan régen szerettem meg magamban a nőt. Vagyis inkább azt, hogy kívülről is nő legyek. Ebben a már 2 és fél éve tartó kapcsolatom, és az eddigi komoly önbizalomhiány segített. Éppen ezért, úgy gondoltam, a saját stílusommal, a bennem és körülöttem kialakult világot átadva, én is (újra) blogolni kezdek.
Hogy miben lesz ez más?
Ez, sweeties, egy notesz. Jegyzetfüzet. Tele post-itekkel, jelölésekkel, aláhúzásokkal, szamárfülekkel - mégis praktikus, és bármikor a segítségemre lesz.
Érdekel tovább is?
Hát olvasd!
üdv: bogi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









