A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lélek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lélek. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 18.

makrokozmosz * Minndennapi bűneink


Ez a bűn az, amit egyáltalán nem értek. Hogy mi baja volt a Jóistennek azzal, aki sokat eszik? Fura. A mennyei mannánál úgysincs jobb, hát akkor meg mitől fél?!

Egész életünk tele van apró bűnökkel. Kegyes hazugságokkal, hogy épp itthon segítünk, pedig csak nincs kedvünk találkozni az illetővel, akit "lerázunk". Őrjöngve haragszunk szerelmünkre bolhákért, amiből elefántot csinált a düh. Lenézünk másokat, akik nem úgy öltöznek, ahogy elvárnánk. Elfelejtünk embereket, akik régen sokat jelentettek nekünk.


Semmi esetre sem vallási okokból írom le ezt a pár sort. Vallástalan lévén nem is gondolom, hogy egy felsőbb hatalom az, aki bírál felettünk. Nem neki kell meggyónnunk "bűneinket". Azért van a bűntudatunk, hogy saját magunkkal elszámoljunk - az én erkölcsi neveltetésem megengedi azt, amit tettem? Vajon nekem hogy esne az, amit másra mondtam? És ha magunkkal elszámoltunk, akkor már bármiféle istenség megbocsáthat. Hiszen önmagunkkal békében vagyunk, beteljesítjük egyéniségünket.
Mégis, ha már bűnökről van szó, érdemes a 7 főbűnt megfigyelni magunkban. Hogyan vetül ki ez életünkre? Miben nyilvánulnak meg manapság?

Superbia - Kevélység

Büszkeség, gőg, hiúság. Hányszor és hányszor előtör belőlünk. Kevély az, aki magát mások fölé emeli, pedig nincs rá oka. Visszataszító, amikor középiskolás lányok állnak a folyosón, és becsmérlik az éppen arra elsétálókat. Pedig bennük épp annyi a rossz, mint az ismeretlenekben. Csak azt hallani, hogy "mekkora a segge! Hogy áll neki ez a nadrág?! Milyen a haja! Milyen nyúlfejű!" Holott a cikiző lányok sem különbek. Rájuk is aggatni lehetne bármi sértőt, amit saját magukban nem vesznek észre. Hiszen pont ez a lényeg. Nem is biztos, hogy tudják, miért rossz amit tesznek. Viszont ha egyszer visszakapják, azt örök életre megjegyzik. Szívesen vágnám emberek fejéhez a kritikámat. De nem teszem. Mert tudom, hogy én sem vagyok jobb. Büszkeségről pedig annyit: vannak embertípusok, akikben legyűrhetetlen a büszkeség kényszere, de azért a legtöbb ember nem a szélsőségek rabja. Mindennapjainkban inkább csak az apró viták lezárhatatlanságát, "már csak azért is így csinálom, és megcsinálom!"-felkiáltásokat idéz elő. Talán ez nem akkora bűn, ha tudjuk kezelni, és utána tudunk másnak igazat adni. Ha tudjuk, mi sem vagyunk tévedhetetlenek.

Avaritia - A fösvénység 

Igen komoly probléma a világban. Ide érdemes beszúrni a mindenki által ismert Tankcsapda-sort: 
"Az emberek meg néznek, hogy az Isten a pénz lett. Sorban nyílnak a bankok és az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód..."
Ez is egy olyan kényes pont, mint a politika vagy a vallás. Nem kezdhetem el mondani, hogy az audisták lenéznek mindenkit, mert nem minden Audi-tulajdonos, vagy akár BMW vagy bármi drága kocsi birtokosa rosszindulatú. Mégis, ezek presztízsek. Ezzel adjuk tudtára a világnak, hogy van mit a tejbe aprítanunk. Drága táskákkal, ruhákkal, kozmetikumokkal. Vágyunk rá, hogy a "minőségi", márkás, jó dolgok tulajdonosai legyünk. Helyes ez? Nem tudom. Hiszen a csapból is ez folyik: melyik celeb mivel jár, melyik színésznőnek van drágább ruhája. És egyáltalán, miért alakultak ki az árkülönbségek? Mert szerintem nem kerül sokkal többe egy magyar tervező ruhájának előállítása, mint egy hétköznapi, H&M-es póló. Egyszerűen ezt várják el. H&M-es cuccokban az jár, aki akar. Drága ruhákban meg az, aki megteheti.
Pénz az egész világ, és ezt a végtelenségig fejtegethetném. De nem akarom. Úgyis mindenki érti!

Luxuria - A bujaság 

Nem vagyok prűd, szerintem igenis fontos a házasság előtti szex. Olyan közelségben ismerhetjük meg a másikat, ami fontos a további együttéléshez. Szóval nem erről a "bűnről" írnék. Hiszem, hogy a jó kapcsolatok alapja a kölcsönös bizalom, ami a szeretkezésekkor válik teljessé. Egy szerelmi összeköttetésben nem bűn, ha az ember párja minden porcikáját megismeri, testének minden rezgését szereti és elfogadja.
A "bűn" szerintem inkább ebből ered:
"A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége, aminek eredményeként a test sokak számára csak az élvezet tárgya lesz!"
 A test csak az élvezet tárgya lesz. Az én olvasatomban - a mai világban már csak az úgynevezett - ribancokról és ééés... hát nem tudom a ribancnak mi a fiú megfelelője. Szoknyavadász? Talán a fiúkra nincs is pejoratív szó, ha mindenféle nőkkel kefélget össze-vissza. Azt csak Casanova-nak hívják. Ez megint egy más kérdés, hogy a férfiaknál ez nem számít akkora bűnnek, mint a nőknél, de erre se térnék most ki...
A lényeg, hogy valaki kiéli magát. Persze, értem én. Egyszer vagyunk fiatalok, ki kell próbálni mindent: nemi betegségek, abortusz, nemi erőszak áldozatává válni alkoholos/drogos befolyásoltság alatt, satöbbi. (remélem itt azért érezhető az irónia!) De ennek is vannak határai. A testünk nem egy tárgy. Ha saját magunkat nem tiszteljük azzal, hogy nem adjuk át magunkat mindenféle jöttmentnek, akkor miért várjuk el másoktól, hogy tiszteljenek minket? Mert ha egy ribanc vagy, ne csodálkozz, ha a férfiak is úgy kezelnek. Szerintem.

Invidia - Az irigység

Azok bűne, akik szomorúak, ha a másiknak jó; és boldogok, ha éppen rosszra fordul a másik élete. Megnyilvánulásában hasonlít és kicsit összefüggésben áll a kevélységgel. Éles kritikák, élcelődések, "piszkálódások" alapja. Arra vágysz, amit más birtokol, ezért őt megalázod, lenézed, megveted. Bántó szavakkal és tettekkel bombázod. De belegondoltál már, hogy neked mid van? Rád miért lehet más irigy? Mindenki életében van valami, ami különleges. Szerelem, barátok, család, munkahely. Egészség. Teljes test. Mert igen. Boldog lehet, aki semmijét nem veszítette még el. Ebbe csak akkor gondolunk bele, amikor már késő. Vonatkozik ez testrészekre, de tárgyakra, kapcsolatokra is. 
Viszont ha nem találsz magadban, vagy az életedben "irigylésre méltót", akkor ne másokban keresd a hibát, hanem a saját életedben...

Gula - A torkosság

Viccet félretéve, tényleg nem világos számomra ez. Enni jó, függetlenül a dolog árától. Én például imádom a tejfölös-sajtos tésztát, meg a sültkrumplit. Egész életemben ellennék ezeken. De annyi finomság létezik még. Szeretem élvezni az ízeket, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül... Mivel ezt nem is értem, nem is fejtegetném tovább.
A torkosság vétke azonban a túlzott italfogyasztásra is kiterjed. A túlzott alkoholfogyasztás szerintem tényleg bűn. De ebbe most nincs kedvem belemenni, a straight edge-s bejegyzésemben erről bőven kifejtettem a véleményem :)

Ira - A harag

A Biblia megkülönböztet jó és rossz haragot. Mert van jogos harag: amikor valaki igazságtalanul jár el. Kérdem én: az igazságtalanság-érzeten kívül milyen harag van még? Mivel lehet minket haragra gerjeszteni? Azzal, a valaki számunkra kedvezőtlenül, igazságtalanul lép, vagy beszél. És akkor éppen minden harag jogosnak tűnik. Szerintem, ha elismerjük, hogy haragunk felesleges, leküzdjük, és helyrehozunk mindent, amit haragosan elkövettünk, akkor nem komoly dolog.
Van viszont a hosszú, emlékként elkönyvelt harag. A vak harag. Ami felesleges butaság. Ismerek olyat, aki mindig bemeséli magának, hogy a többiek ártani akarnak neki. A többiek utálják. És amikor valaki (mondjuk ééén) kétértelmű viccet hint el, örök életre megjegyzi, és úgy viselkedik, mint egy óvodás. Durcázik. Hiába mondod neki, hogy hülyeség, amit csinál. Hülyeség ezért haragudni. Ő haragudni AKAR. Innentől kezdve nincs mit csinálni...

Acedia - A jóra való restség 

Hanyagság, tétlenség. Szintén mindennapi probléma. Lustaság. Őszintén, néha jó érzés elnyúlni az ágyon és egyszerűen semmit tenni. De nem értem azokat, akik egész életüket a facebookon, vagy otthon élve töltik, panaszkodva, mennyire unatkoznak. Vagy egyszerűen lustaságból nem dolgoznak. Nem azért, mert nincs állás, vagy fizikailag nem tudja teljesíteni az elvárásokat - egyszerűen csak nincs kedve. Az élet tele van olyan lehetőségekkel, amiket kiaknázva alkothatunk. Nem feltétlen kell itt örök darabokra, festményekre meg egyéb kreációkra gondolni. Elég egy mosolyt kreálni ismeretlenek arcára, máris alkottunk valami jót. Nyitva tartani az ajtót egy lassabb mögöttünk jövőnek, ezzel meglepve őt, és új gondolatokra serkenteni: talán mégsem olyan bunkó ez a város, ezek a fiatalok, az emberek. Írni, beszélgetni valakivel. Meghallgatni másokat - ezzel hormonokat felszabadítani, érzéseket gerjeszteni: végre én is fontos vagyok. Ez mindkét fél számára fontos. Tehát nem mindig kell nagyban gondolkodni, ha valamit alkotni szeretnénk. 




"Röviden" ennyi minden zajlott bennem az elmúlt hetek benyomásait összegezve. Fura az ember. És sajnos egyre kevésbé használja a két legfontosabb szervét: az eszét és a szívét...


Melyik a te "démonod?"

2013. február 25.

mikrokozmosz * A szép nő

Régebben írtam, hogy elkezdtem pszichológushoz járni. Semmi komoly problémám nincs, egyszerűen kíváncsi vagyok, és sokat tanulhatok magamról, a kapcsolataimról, önbizalmam fejlesztéséről, stresszkezelésről.

Legutóbb azt a feladatot kaptam, hogy szedjem össze, szerintem milyen a jó nő. Hogy kéne kinéznem, hogy azt mondjam magamról: jó nő vagyok. Ezen egyből elmélkedni kezdtem. Mert végülis, mitől jó a jónő?


Külsőségek

Persze ez a kevésbé fontos, de mindennek az alapja. Hogy jól érezd magad a bőrödben... de milyen bőrben?
Palvin Barbi bőrében például csodásan érezném magam. Angyali arc, huncut szemek és száj, minden, amitől szép lesz a nő. Mert a jó nő kívülről szép. Szerintem. Viszont a mai világban már bárkire rámondjuk, hogy "de jó nő", aki egy kicsit is kurvásabb. Hatalmasat torzult a világ elképzelése e téren - így a férfiak elvárásai, így a nők vágyai is. Hiszen elég csak átfutni facebook-ismerőseink képein, tuti van egy női szemmel igénytelennek és szakadtnak minősíthető, férfikommentek által viszont "jónő"-nek titulált "barátunk". Vagy egy ismerősünknek ismerőse. Nem kell ennél messzebb menni...

És nézegetve ezeket a kommenteket, valamint véletlenül egy férfi profilról "Csinoslányok" rajongói oldalra terelődve, mit tapasztal az ember lánya: A jó nő az, aki a seggét fotózza, pucsítva pózol, diszkóban fotóztatja magát egy miniruhában (télen). Hiszen erre van igény. A legkönnyebben megszerezhető nőtípusra. Aki után tényleg megfordulnak az utcán. Mert hiába van babaarcod, tökéletes testalkatod, vagy éppen formás cickód - ha nem rakod a kirakatba, senkit se érdekel. Lehetsz bűnronda, de ha villantasz valamit, lájkolnak majd.

Emiatt van rengeteg lelkileg sérült nő. Emiatt válik egyre több tini már 12 évesen ribanccá. Emiatt igénytelenednek el a férfiak - mert már nem csak a fantáziájukban szerezhetnek meg ilyen nőket. Ott vannak a mindennapokban, a diszkókban, iskolákban (hiszen ha a tanár rászól a diákra, hogy UGYANMÁR kislányom, vagy vegyél egy hosszabb pólót és ne legyen kint a segged, vagy egyáltalán, vegyél fel pólót!, akkor bizony a leányzó jogos sérelemmel pofánröhögi a tanárt, ha le nem köpi...), a munkahelyeken, buszokon, tereken, autóban, gyalog, biciklin (na ott azért nem)... mindenhol. Valóságban, virtuális térben is. A csapból is ez folyik. Az a szexi, aki egy igénytelen k*rva. Ez a mai világkép.

Belső értékek

Azonban vannak még, akiknek igenis az a jó nő, a szexi, az ideál, aki igényes, ápolt, bájos, de a kisugárzásában ott a kisördög. Lehet a mosolya, a mozgása, a nevetése az, ami elbűvöli a férfit. Azonban ebből a típusú nőből egyre kevesebb van. Nem trendi a fiatalok között intelligensnek, olvasottnak lenni, komolyzenét is hallgatni, és a műveltség mellett lenni humorosnak, érdekesnek és szépnek. Szerintem viszont ezek a legfontosabbak. 

A jó nő igenis művelt, okos. Igényesen öltözködik, kedves és nem ócsárol minden szembejövőt. Nem kritizál másokat, de kritikus a világgal. Nincs szüksége műkörömre, bár ápoltak a kezei. Nincs szüksége póthajra, megvárja míg megnő, addig is élvezi a rövid haj örömeit. Nem jár szoliba minden nap, de bőre szép. 

Huncut, humoros, gondolkodó, és ezek mellett jól néz ki.

Végeredményben...

Gyakran szembesülök ezzel a problémával, hiszen szeretem figyelni az emberek reakcióit élőben és interneten is. Szomorúan tapasztalom, hogy mennyire eltorzult az igény. Hiába mondaná nekem bárki, hogy "ugyan, az én pasim nem nézi meg a szakadt kurvákat", mert igenis megnézi. Sőt, gondolatban lehet, hogy el is játszadozik a nővel. De tény, hogy van akinek ez nem jön be, vagy legalább tisztában van azzal, hogy az ilyen lányokkal nincs hosszú életű kapcsolat. A Jónőkkel. Pedig mennyi mennyi jó nő egyedülálló! Csak körül kéne nézni. És nem a ruhátlanok között...

A következő hasonló bejegyzésemben egy glamour-ban megjelent cikkre reagálok majd, ami a nyitott kapcsolatokról szól. Szerintem ez is egy hatalmas baromság, épp úgy, mint a magyar jónők általánosítása. De ez már egy következő téma... 

2013. január 2.

mikrokozmosz * Az én 13as listám

Íme, elérkezett 2013. Nekem nagyon jól telt az előző év lezárása, ráadásul piros bugyit húztam aznapra, szóval a szerencsés újév bebiztosítva. :)
Azonban van néhány dolog, amit kitűznék célul magam elé, és mi sem stílusosabb, mint 2013 helyett 13 pontba foglalni ezeket. 






FOGADALMAK

1, Nem bosszantom magam feleslegesen.
- Ez több mindenre is kiterjedő fogadalom. Nem olvasok végig szánalmas facebook-kommenteket (ugyanis szoktam provokatív képek alatt lévő vitákat olvasgatni, amin jól felhúzom magam. NA EZT MÁR többet nem!), elengedem a fülem mellett a beszólásokat. Nem bosszankodok a tömegközlekedésen (olyan mértékben, amilyenben eddig), a gyalogosokon, a kretén és buta embereken.






2, MINDIG lemosom a sminkem!
- Ez nagyon fontos fogadalom. Sajnos túl lusta vagyok minden egyes alkalommal megtisztítani a bőröm a festékektől, azonban ez nem csak a bőrnek árt, hanem az ágyneműnek is. Szépen befogja a párnahuzatot...

3, Nem költök pénzt feleslegesen
- Eddig is egészen jól megálltam a boltkórosságot, de mostantól figyelni fogok minden forintra. Idén 20 leszek (szinte hihetetlen), és bizony kéne fejlesztenem a felelősségtudatomon.






4, Rendszeretőbb leszek
- Kicsit összefügg az előzővel, azonban nem csak a pénz, hanem a mindennapok terén is jobban odafigyelek. Tudniillik eléggé kupis vagyok. Művészien rendetlen. Én mondjuk mindent átlátok, de tény és való, esztétikusabb ha a szobában minden a helyén van, nem pedig ott, ahová éppen útja vitte...

5, Ügyelek az egészségemre
- Mostanában előbukkannak a családomban mindenféle öröklődő betegségek, amiket jobb lenne megelőzni, elkerülni. Nem vagyok kifejezetten nagy gyorskajázós, és gyalog járok mindenhova - mégis vannak még apróságok, amiket igazán megtehetek.





CÉLOK

6, Az angolt felsőfokra fejleszteni
- Muszáj. Kész. 

7, Megnézni újra az összes Harry Pottert és a Gyűrűk Urát
- Remélem ebben a párom is segítségemre lesz :)


8, Tartani a szintemet a Ziskolában
- Eddig nem állok rosszul...

9, Valódi kapcsolataimat ápolni
- Ebbe a körbe jelenleg 2 barátnő tartozik. Igen Bella, például te :))

10, Jogosítványt letenni
- Ez mondjuk anyagi nehézségeken is múlik, de idén már szeretném megcsinálni!





VÁGYAK

11, Új nyelvet tanulni, vagy a kóstolt nyelveket (olasz, finn) fejleszteni
- További esélyes nyelvek: spanyol (mert egyre többen beszélik), német (a jövőt figyelembe véve legkönnyebb megélhetés, francia (akár a német)

12, Megnézni a Murder kiállítást
- Részletek erről itt: http://www.murder.hu 
Nagyon izgalmasnak tűnik, mindenképp látni akarom!

13, Egy álomcipő, vagy álomtáska, vagy álomkesztyű beszerzése
- Wishlist hamarosan, külön posztban. :))

2012. december 24.

mikrokozmosz * Életre szóló ajándék

Mivel a szentestém elég csendesre és szolidra sikerült, és a következő napok pedig sokkal bonyolultabbnak, ezért gondoltam hozok most egy részletesebb bejegyzést a tetoválásomról. :)


Már nem is tudom honnan indult a gondolatmenet, de egy szörnyű és szörnyen magányos nap után meghallgattam gyerekkorom - és a jelenem - egyik meghatározó zenéjét, ami a Lord zenekar Vándor című nótája. A teljes igazsághoz nélkülözhetetlen ismertetnem a dalszöveget, íme:

 "Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.

2. Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.

3. És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.


4. Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:


R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.


5. Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:



6. Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

7. Évek oly hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.


Most, hogy elolvastuk ezt a balladának is megfelelő szövegecskét, talán könnyebben érthető lesz, mi is zajlott bennem. Kiemeltem a fontosabb sorokat, amik segítségével mindig úgy érzem, kicsit én is benne vagyok ebben a dalban.
Amikor az új tetoválásom ötlete megfogant, végtelenül egyedül éreztem magam. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen itt vannak velem a szüleim, a párom, a barátaim (többen-kevesebben...). De szerintem minden ember érzi néha úgy, hogy az egész világ ellene van. Léteznek olyan helyzetek, amikben egyedül vagyok, mert senki más nem tudja átérezni, a helyembe képzelni magát. Ilyen is van mindenkinek, gondolom. Amikor elterveztem a tetkót, épp ilyen helyzetben voltam. Épp úgy, mint a Vándor. És egyedül, saját erejéből útnak ered, és minden rossz pofájába röhögve énekli: Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek. Nem állok meg soha!
Ez a mondat is kerülhetett volna a hátamra. Nem állok meg soha. Mert ez is igaz. Tulajdonképpen az egész dalszöveget felnyomhattam volna a hátamra. De talán egy 3. tetkóhoz jó is lesz ez is ;) Mégis, ezer más érzelem is feltör bennem a varrott sort énekelve.
Nem félek, amíg élek. Ezzel kezdődik a refrén. Ez a szöveg lényege. Ebben minden benne van, az összes többi fontos gondolatot magába foglalja ez a 4 szó. Gyakran félek, hogy egyedül maradok. Hogy nem vagyok elég jó az embereknek. Nem érdemlek semmi jót az élettől. És hogy minden, amit teszek másokért, teljesen felesleges. De valahol legbelül tudom, hogy ez mind hülyeség. Nem szabad félnem, hogy egyedül maradok. Hiszen a Vándor bárhol jár, megkedvelik. Talán ez is egy olyan közös pont a Vándorral, amitől úgy éreztem, hogy én magam is az vagyok. Az életem össze-vissza alakul, rajtam kívül álló okok miatt. Jött ez a továbbtanulás dolog... Szeptemberben mérhetetlenül mérges voltam Rózsinénire, hogy elcseszte az életem. És most találtam egy olyan utat, amit szeretek csinálni. Imádom ezt a titkárnősködést, mellette pedig van időm kézműveskedni, és további új utakat felfedezni. Féltem,  hogy innentől nincs jövőm... és most találtam meg igazán.
Gyakran stresszelek felesleges dolgokon. Aggódom a kapcsolatomért, pedig aztán vehetném teljesen lazán is. Ha valakit el lehet csábítani, azt el is fogják, bármit teszek... ha pedig hűséges, akkor úgyis minden tökéletes. Aggódtam a baráti kapcsolataimért, hiszen volt egy szál, ami sajnos (sajnos?) elszakadt. De az igazi barátaim mindig mellettem vannak, akkor is, ha elfoglalt vagyok, ha máshol járok, ha nem írok nekik minden nap. Kapásból 4 ilyen embert fel tudok sorolni. 3 gyermekkori barátom, és egy gimis. Szóval felesleges siránkoznom azért az egyért, aki "elhagyott", aki lecserélte a közös dolgainkat egy számára sokkal izgalmasabb életre. Ha ő így boldog, akkor én is. Kicsit úgy hangzik, mint egy szakítás utáni önvállveregetés, de végülis az is. Szakítottunk, megszakadt a kapcsolatunk. És egy hete még fájt újra látni, az új barátaival. De a tetoválás előtti napon viszont ugyanúgy mosolyogtam rá és öleltem meg, mintha semmi nem történt volna. Már nem hiányzik. Teljes az életem azokkal, akik számára akkor is fontos vagyok, amikor nem beszélünk.
És hogy jött a minta?
Tulajdonképpen ez egy rólam készült rajz.
Egy kis lótuszvirágnak érzem magam, aki folyton kinyílik a nagyvilágnak. Bárkinek. csak a világ érdekelte. De a világ minden részlete érdekelte... Viszont a világ gyakran megsebezi a kis virágot. Letépi a szirmait, felsérti a felszínét, elszakítja a kötődéseket. Viszont ha ez a lótuszvirág olyan sérthetetlen, mint egy tetoválás, akkor semmi nem állhat az útjába.
Gyakran voltam úgy, hogy megbántott az egész Világ. Mégis úgy érzem, fontos nyitottnak lennem. Nem is tudok más lenni! Egy védtelen, és végtelenül nyitott tavirózsa vagyok. És nem félek amíg élek. Történjék bármi, tudom, hogy okkal történik. Bár lehet, hogy szomorú leszek, sőt biztos hogy sírni is fogok még. De a célom előttem, a múltam mögöttem marad. Ahogy nő a hátam mögötti út, úgy csökken az előttem lévő... és nem állok meg addig, amíg az el nem fogy, és egy újabb cél kerül elém.

Nem állok meg soha.



2012. december 23.

mikrokozmosz * Karácsony

Coldplay - Chrismas Lights

Most, hogy végre sikerült mindent elintéznem, mindent lezárnom; hogy túléltem a varratásom; bepótoltam minden blog olvasását; feltöltöttem minden fényképet - végre van időm egy kicsit magamba nézni, és írni. És ehhez nem lehet aktuálisabb téma, mint a karácsony.

elorablue:

Light … by Berta… on Flickr.

Rengeteg véleményt hallottam már életemben, és olvastam is olyan bloggerektől, akiknek adok az írására... és azt tapasztaltam, hogy manapság az emberek abszolút elhaladnak az ünnep lényege mellett. Mindenki durrog, hogy ő bizony utálja a karácsonyt, mert az elanyagiasodott világ tönkretette az ünnep hangulatát. Ugyan. Ez szerintem hatalmas hülyeség. Az ünnep ugyanis nem körülöttünk zajlik. Hanem leginkább bennünk, és mi tesszük a környezetünket is ünnepivé. Ha valakiből kihalt a hangulat, az nem annak köszönhető, hogy már november óta karácsonyi zene szól az áruházakban, vagy hogy vacak arany angyalkák repkednek mindenhol a kis mini lanttal a kezükben. Az ünnepiség elmúlása saját magunknak köszönhető.



Hiszen jogos, ha az ember nem lel örömöt valamiben, akkor azt nem szereti. De nem hiszem, hogy van ember, akinek nem jó érzés látni az ajándékozott arcán az örömöt a meglepetéstől. Vagy jókat nevetni a végre összejött családdal. Mert ez igenis jó. Ha meg más nem, a zabálás, piálás, sütemények, szaloncukrok (amit az évben csak ilyenkor kaphatunk és ehetünk), az ezer éve látott rokonok újra és újra elmesélt sztorijai, néha kicsit átszínezve... Rengeteg apróság. Amit nem veszünk észre, ha nem akarunk.


Én személy szerint nagyon vártam az idei karácsonyt. Abszolút nem zavart a Last Christmas nóta a születésnapomon felcsendülve (nov.7), hiszen én már javában tervezgettem az ajándékokat. A két gyerekkori barátnőmnek akkorra már szerintem el is készült, a többieknek pénz hiányában későbbre maradt. De pörögtem, gyártottam a mások által rendelt ékszereket... és öröm volt érezni, hogy "igen, ilyet akartam!"... Idén még a tömeg sem idegesített vásárláskor, hiszen nem egyedül mentem, a párom elkísért, és együtt vészeltük át a shopping-őrületet. És igenis vicces volt. Igenis jót szórakoztunk vásárlás közben. Nem rohantunk. Kivártuk a sorokat, sőt, az idegbeteg kapkodókat mosolyogva előreengedtük. Nézelődtünk, és mindenkinek a legjobbat akartuk... Ezt máshogy nem lehet kibírni, komolyan. :)

fromthehourglass:

Happy Christmas! (by melanie.louette)

Valahogy mégis olyan elcsépeltnek érzem, hogy karácsonyról írok... de most ez foglalkoztat. Én idén nem hagytam, hogy bármi is elrontsa az örömömet. Mindenkinek remek ajándékot csináltam és vásároltam, és 100%ig biztos vagyok a sikerben. Hűen tükrözi ezt az osztályomban zajló meglepetésátadás is, hiszen a húzottam napokig hálálkodott az ajándékért. Pedig nem volt más, mint hogy figyeltem rá, az ízlésére... És ennyi. Egy pólót kapott, amire én terveztem mintát. Nem egy hangzatos ajándék. De hatalmas örömöt szereztem vele. És ettől lettem én is igazán boldog...


loveischristmas:

(via Free Printable Tags for the Holidays | Babble)

Szóval, témát lezárva, én nagyon várom a holnapot. 24-én anyukámmal és apukámmal főzünk, átjön a mamikám is, 25-én jön a szerelmem, és végre hazatér a nővérem is Franciaországból. Együtt ebédelünk a nagymamánál (igen aki a szentestét itt tölti... :D), aztán rohanunk a párom családjához. 26-án ott ünnepelünk. És számomra ez tökéletesebb nem is lehetne. Nem az ajándékokért, de még nem is a kajálásért várom. Az érzésért, ami ilyenkor bennem lebeg. Egy kis meleg hullám a szívemtől felfelé, majd az agyamból egészen a lábujjaimig elfut, átjár, és nem hagy kihűlni a zord télben. Nekem ez a karácsony.

2012. november 26.

mikrokozmosz * Maszkok

... És újra itt a hideg idő. Délután négy órakor már sötétbe burkolóznak az épületek, csak a közvilágítás biztat még egy gyors sétára. Egyedül voltam ma itthon, és csend ölelt körül. Rég volt már ilyen. Kapva kaptam az alkalmon, főztem egy forró kakaót, és gondoltam olvasok egy kicsit. De valahogy... csak ülni volt kedvem, és szívni magamba a nyugalmat.
Csak üldögéltem, és gondolkodtam, milyen régen éreztem ezt a harmóniát. A hétvégén éppen minden stimmelt. Család, barátok, szerelem. Most pedig a jól megérdemelt pihenő ideje jött el. Egy öt perces megállás. Öt perc lelki meztelenség.


Egyik kedvenc tanárom beszélgetéseinek és filozofálgatásainak hiányát kezdtem érezni, amint lemeztelenedtem. Ő mondta: az egész életünk álarcok mesteri variálgatása. És ez a kifejezés abszolút nem negatív tartalmú. Van egy alapunk, egy próbababa, amire különböző élethelyzetek ruháit húzzuk fel a maga idejében. Más-más maszkok, más-más karneválon. Egy a családnak - amikor mosogatsz, de nincs kedved. Amikor műmosolyt erőltetsz egy borzalmas döntés hallatán. Amikor jókislány vagy anyukádnak. Egy a barátoknak - a megértő, meghallgató, segítő, óvó, vigyázó. Egy a szerelmednek - a szexi, a szenvedélyes, mégis tündéri és édes, aki főz és süt bármit. Egy a sétáláshoz, a külvilágnak - a magabiztos, aki akkor sem retten meg, ha kitörik a cipő sarka a szakadó esőben, vagy éppen a csöves bámulja veszettül. Egy a tanórákra - az okos, a koncentráló, a figyelmes. Egy a boltokba, postára, buszokra - a türelmes, az engedékeny, a megértő. Mind-mind maszk, amit az ember feltesz, vagy épp nem... Mert lehet, hogy elpattan a cérna, a maszk lehull, és a buszon ideges vagy és bunkó, az utcán káromkodsz a cipő miatt, a szerelmedet inkább alvásra ingerled és nem másra, a barátokat inkább lerázod egy jó kifogással, vagy éppen bezárkózol a szobádba és meg sem hallod amit anyukád kiabál a konyhából. De a maszkjaink velünk vannak. Apró kis táskában cipeljük őket, és váltogatjuk ha kell. És ez nem rossz dolog. A maszkok megvédenek a mindennapok apró idegességeitől, segítenek felszabadulttá tenni, és az akadályokat könnyebben venni. 
Én most ezeket a maszkokat csupaszítottam le magamról. Nem direkt - csak úgy megtörtént. Ott ültem, kezemben a forró kakaómmal, és éreztem ahogy a meztelen lelkem simogatja a forró ital gőze. Ott ülve nem számított, hogy milyen a sminkem. Hogy érdekel-e más gondja-baja. Hogy bárkit érdekel-e az én bajom. Nem számított, hogy kívánatos vagyok-e. És még a mosogatni való sem okozott fejtörést. Csak szürcsölgettem, és valahogy jól éreztem magam...

2012. november 1.

mikrokozmosz * Megemlékezés

Zene: Fellegajtó Nyitogató (népdal)


Sokáig olyan semmitmondó ünnepnek tartottam a halottak napját. Nem volt közeli hozzátartozóm, akire ilyenkor megemlékezhettem volna. Egy ideig, kislány koromban az imádott cicámat gyászoltam november elsején, aztán felnőttem, és a tavalyi évig - szerencsére - nem volt más, akiért gyertyát kellett gyújtani.


Azonban tavaly elveszítettem a nagypapámat. Nagyon szerettem, közel állt hozzánk. És az az érdekes, hogy valamilyen szinten még mindig nem fogtam fel, hogy már soha többet nem láthatom. Nem veszi fel a kislánykori képünkkel díszített pólóját, nem bontja fel nekem a kölyökpezsgőmet, nem hallhatom politizálni 2-3 ünnepi fröccs után. Nem kártyázunk már többet, és nem szerepel a családi fotókon.


Tavaly ilyenkor már értelmet nyert az ünnep. Ünnep? Nap. Jeles nap. Hiszen a halottainkat nem ünnepeljük. Megemlékezünk róluk, tiszteletünket adjuk. Vallási szempontból még egy csomó mindent tehetünk értük, de mivel nem vagyok istenhívő, ezért számomra nem ad semmi többletet a vallás. 

Azt tartja a régi hagyomány, hogy ilyenkor megnyílik a kapu a két világ között: evilág és túlvilág ilyenkor kerül a legközelebb egymáshoz. Ebben szeretnék hinni. Hogy szeretteink ilyenkor érzik a gyertyák melegét, vagy hosszasabb jelenlétünket sírjuk előtt. Bár én inkább fizikai oldalról közelítem ezt a "lélek-dolgot", vagyis... igazából... minél többet olvasok, annál inkább összezavarodom. Lehet, hogy földi életünk és érzéseink pusztán néhány kémiai reakcióból állnak, de én ennél többet gondolok mögé. De aztán, soha nem tudjuk meg. Csak ilyenkor felmerülnek az emberben (mármint a gondolkodó emberben) kérdések... Vajon halottaink látják ezt az egészet? Vagy mi is van a halál után igazából? 21 gramm mínusz / fő? Vagy kovalens kötések meg peroxidok és gőzök-gázok felszabadulása, majd távozása az éterbe? Reinkarnáció? Mennyország? Vagy másik dimenziók? Lehetőségek végtelen tárháza. Senki nem tudhatja biztosan. A hívők sem. Mivel - ahogy a vicc is mondja - senki nem jött vissza élménybeszámolót tartani... 




De bárhogy is van, ha látja, ha nem, ha érzi, ha nem... ezzel a kis gondolkodó bejegyzéssel is tiszteletem adom, és szeretetemet küldöm a papámnak.


Hiányzol Papika.

2012. október 24.

makrokozmosz * Küzdj az álmodért?


Van az a közhely mondás, miszerint "Küzd az álmodért!", és akkor minden teljesül, és akkor minden jó lesz. Amikor ezt olvasom valahol, mindig gúnyos mosollyal továbblépek. Álmok... ugyan. Küzdesz, talán eléred, talán nem. És ha elérted, talán boldoggá tesz, talán nem.
Egészen addig ilyen keserű vagyok, amíg a saját bőrömön nem tapasztalom ezt a csodálatos érzést.

Az emberi lét értelme szerintem nem más, mint a célok kitűzése, és elérése. Hiszen ha valamit csak úgy hirtelen fellángolásból "célnak" tűzöl, az rövid időn belül el is vész a múlt ködében. Viszont, az igazi célok hónapokig, akár évekig követnek. 
Ilyen egy tetoválás, egy áhított ruhadarab, egy ékszer, egy hobbi. Nekem ilyen volt a blogolás, és most ilyen beteljesült álom az üvegékszer-készítés. 


És őszintén mondom, ez a legjobb érzés a világon. Olyan, mint a szerelem. Belül bizserget, érzem a kis pillangókat - az izgalmat, amit ez a cél ad, és ahogy közeledik beteljesülése, egyre erősebben hat rám. Éjjel csak forgolódom, tervezek, gondolkodok. Feljegyzéseket készítek, nehogy reggelre elfelejtsem. Ébredéskor pedig hulla fáradtnak érzem magam, de napközben ahogy beleásom magam a kitűzött dolog elérésébe, újra feltöltődöm. Ilyen számomra a szerelem is. Végülis, az is a céljaink között van...

Sajnos az ember nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy elérje a célját. És ezen nem tud segíteni sem bestseller könyv, sem lelki tanácsadás, sem internetes kérdezőportálok. Az ember saját magán segít, és ebbe most ne keverjük bele a vallást. Ezek a dolgok csak löketet adnak, hogy tegyünk saját magunkért. Könyvek, újságok, blogok, emberek, érzések. Inspirálnak, felpörgetnek, feltöltenek... Elérik, hogy cselekedjünk.


A cél szükséglet. Közgazdaságtanban oktatják, hogy a szükséglet egyfajta hiányérzet, ami cselekvésre készteti az embert. Az igazi cél tehát szükséglet. És neked kell tenned érte, hogy beteljesítsd, hogy elmúljon a hiány.


Legyen ez bármilyen álom. Ha pár éven belül elmúlik, akkor nem volt igazi álom. Egy másik mondás: "Volt egy álmom, de összetört." Olyan nincs. Az igazi célok, álmok örökké megmaradnak. És mindenkiben ott vannak. Céltalan az életed? Keress álmokat. És valósítsd meg.


2012. október 16.

mikrokozmosz * Antidepresszáns

Borzalmasnak indult ez a nap. Szakadó eső fogadott, mikor kiléptem az ajtón, a fülhallgatóm elmászkált, a táska nehéz volt, az esernyőm meg köddé vált. Szerencsétlennek éreztem magam - de mindig ez van, ha  késéssel indítok...
Egész nap kísért az eső és az apró bosszúságok. Pedig azt hittem, nem tartozom az esőutálók közé, de ma mégis elvette az életkedvem. Mikor hazaértem, elhatároztam, hogy ezt bizony helyrehozom...



Kezdődött egy hatalmas adag forró főzött kakaóval, és rengeteg tejszínhabbal. Beültem vele a gép elé, és együtt megnéztük az MTV-n futó kedvenc sorozatomat, a Kínost. Az apró humorbombák és a rengeteg felszabaduló boldogsághormon megtette a hatását: visszatért a kreatív énem.
Ilyenkor mindig tenni akarást érzek. Vágy ég bennem, hogy valami hasznosat csináljak. Legyen az egy bevásárlólista, egy rendelés összeállítása, karácsonyi ajándéktervek, vagy - épp mint ma - az összes együtt. Hatékony délutánt tudhatok magam mögött, amivel kényeztettem kicsit elhanyagolt lelkemet.

Ezekből erőt és kedvet merítve úgy döntöttem, hogy "csajos nappá" formálom ezt a katasztrófának indult órahalmazt. Vicces és kreatívnak tűnő körömdizájn, majd forró zuhany és testápolás. Fejemben valahogy elindult a Sweet Child O'Mine, ami még jobban feldobott, így mindenre elegendő időt hagytam zuhany közben. A hajselymesítő pakolásom 20 percet volt fenn, átdörzsöltem az egész testem a LUSH brutáldurva arcradírjával, így kiderült, hogy sokmindenre jó még :) Arcápolás és fogmosás után testápolózás, ezzel is felkészítve bőrömet az elkövetkezendő hideg időre. Utána hajszárítás és formázás jön, majd a gondosan előkészített ruhák holnapra, amit reggel úgyis átvariálok... Viszont testem feltöltődése 100%-ra emelte lelkem állapotát is. Valahogy jól esik, ha puha a bőr, selymes a haj. És valahogy jobbnak érzi magát az ember, ha valami hasznosat is csinált aznap.


Ezeket nem azért írtam le, hogy egy teljesen felesleges sablonbejegyzéssel sűrítsem az amúgy sem túl változatos csíkos noteszemet, hanem egyfajta reményadás céljából történt az írás.
Mert ami rossz, azon igenis lehet változtatni. Ha eldöntöd magadban, hogy az adott állapot téged nem tesz boldoggá, akkor akarattal megváltoztathatod. Látod, egy szörnyű napból is ki lehet hozni egy tűrhető, hatékony estét, és a most beleerőszakolt energiák később visszatérülnek. A haj selymes lesz, a bőr meghálálja a törődést, a gyakorlati hely, amit intéztél, jó lesz és meg lesz. A körömdizájn dicséretet kap... minden erőfeszítés megtérül, pozitív formában, ezzel plusz löketet adva a közeljövőben... És ez persze nem csak a fent leírt helyzetre vonatkozik. A lelked meghálálja, ha "leradírozod" a feleslegeket, selejtezel, utána pedig ápoló balzsammal bekened. Gondolj csak bele, mi az, ami elszomorít nap mint nap? És ha akarnál, tudnál rajta változtatni?

Ugye, már nem is olyan szörnyű ez az esős, borongós nap? :)