2013. február 27.

makrokozmosz * Apró szörnyetegek


A szokásos délutáni sziesztámat - sajnos - tévénézéssel töltöttem ma délután. Távirányítóm sugara a TLC csatornára vezetett, ahol először tortacsodákban gyönyörködhettem, majd kezdődött egy számomra még ismeretlen műsor. Ez a Toddles and tiaras, avagy az Apró szépségek volt.


Már hallottam a gyermekszépségversenyekről, láttam fotókat is, hogy milyen megdöbbentő változásokat idéznek elő kislányokon, pusztán anyai önzőségből. De valamiért kíváncsi lettem, és végignéztem egy epizódot. Tanulságos volt...

Apró szépségek

A TLC csatorna weboldalán a következő ismertető olvasható: 
Magával ragadó új sorozatunk a gyermekszépségversenyek világába enged bepillantást. Megismerkedhetünk számos különböző életkorú és hátterű fiatal versenyzővel, de a kulisszák mögé is betekinthetünk: megfigyelhetjük, mit is jelent az apró szépségek számára a verseny és a körülötte zajló hatalmas felhajtás. Találkozhatunk a koronára áhítozó kislányokkal, a büszke anyukákkal és apukákkal, de megismerhetjük azokat a hajkiegészítőket, barnítókat, kozmetikai szereket, melyeket a kicsik használnak. A sorozat bemutatja a szépségversenyek legújabb trendjeit is: a kevesebb kozmetikumot használó, természetesebb megjelenésre törekvő lányoktól egészen a megmérettetésre váró fiú versenyzőkig.
Ez nem is hangzik olyan borzalmasnak, mint amennyire az. Az első felszólaló, a műsorvezető egy felnőtt, kedves kisugárzású nő volt, aki bevezette, hogy a most következő epizódban két híres gyermekszépségverseny-sztár versengését láthatjuk. A két lány simán Mackenzie, és Eden Wood.
Már ez valamit elindított bennem. Itt ez a szimpatikus nő, aki abból keresi a kenyerét, hogy szerencsétlen sorsú kislányok hisztirohamait egymásra szabadítják, aztán bőg mindegyik, hogy csak 20 serleget visz haza, de nem a fődíjat. Mennyi rengeteg lóvé van abban, hogy bohócot csinálnak cserfes kislányokból! Hányingerem lett. De gondoltam, jó kis látókör-szélesítés lesz megismernem a szépségverseny belső felépítését, úgyhogy nem kapcsoltam el.

Miss Eden Wood


Az epizód egyik főszereplőjeként ismertem meg a 6 éves Eden-t, aki már kiadta első könyvét saját rajzaival, és épp stúdiózik az első CD-je felvételeivel. Mondhatom, borzalmas mindkettő, de megvalósította minden kislány álmát - énekes, színész, könyvíró, szépségkirálynőlány, azaz minden, amiről egy 6 éves fruska álmodik. De vajon helyes ez? Szabad 6 évesen elérni mindent, amit csak lehet? 6 évesen... kiégni?


Persze minden királylány mögött áll egy be nem teljesült álom, anyuka megtestesülésében. Miss Eden édesanyja ha mesehős lenne, mindenképp Aranyhaj anyukájaként jelenne meg... A nő, aki sose volt elég szép ahhoz, hogy ezzel sikereket érhessen el, megszüli gyermekét (Aranyhaj esetében inkább elrabolja), és minden eszközt bevetve sztárt (vagy hülyét) csinál lányából.
Ahogy ő maga is mondta: Bevesszük Hollywoodot. Szegényes pszichológiai tudástáram alapkövén ücsörögve eszembe jutott egy Hazudj ha tudsz! epizód, amiben az anyuka elbukott balettsztár, aki lányát kényszeríti versenyezni. Ebben a részben dr. Lightman a királyi többes kifejezést használta az anyuka szófordulataira. Összenőttek, együtt mozognak. A kislány az anya beteljesülése. Beteges módon.


Tehát itt ez a bájos, szófogadó kislány, Eden. Azt mondogatják, hogy ő bizony profi a szakmájában. És tényleg, az egész epizódban csak a legvégén nyivákolt. Viszont minden mondata bután csengett a szájából. Nem volt benne gyermeki báj, aranyos logika.

Kérdezték tőle: Miért szeretsz színészkedni?
Hogy híres legyek!
De van ennek más oka is?
Híres akarok lenni!


Erre az édesanya reakciója: Azért járunk színészkedni, mert ebben lehetőséget látok. Ezzel feltörhetünk.

Ugyan, te szottyadt boszorkány, te már sehova nem törsz fel! Csak idióta bábot csinálsz a lányodból!
Kedvenc mondatom az anyukától: Eden most nagyon gyerekesen viselkedsz.
DE MAMA, EDEN HAT ÉVES! Hogy viselkedjen máshogy?!

Miss Mackenzie

Akit csak úgy hívnak: a Díva. Édesanyja szerint szeszélyes, ha valamit nem akar, azt nem csinálja meg. Ha kell, hisztizik. Könyörgöm, minden kislány díva?! Egy 5 éves kislánynál természetes, hogy hol vidám, hol szomorú. Viszont ha ezt megszorozzuk, vagy inkább négyzetre emeljük az elkényeztetettséggel, királynői beképzeltséggel ("Mackenzie-nek minden jól áll!" - mondta magáról a kislány), és egyéb hárpia-hajlamokkal, szerintem nem dívát kapunk, hanem egy mini szörnyeteget.

Ez a kislány is végtelenül szép arcú. Tejfogai csálék, a fogsora hiányos... de ez így természetes. A szépségiparban viszont az a természetes, hogy ezeknek a lánykáknak fogsort csináltatnak, tökéletes hófehér műfogakból. Normális ez?!
Kislány betolja a fogsort, felkapja a 80-as évek stílusú ruháját, és olyat vonaglik a színpadon, hogy Beyoncé is megirigyelheti.

Mackenie anyukája nem az uralkodó típus - ő a szolga. Hagyja elszabadulni a kislány által gerjesztett poklot, káoszt, katasztrófát minden nap. Vállat von, majd azt mondja: Mackenzie ilyen. Kis díva. 




Csak egy kérdés: MIÉRT?!

Felfordult a gyomrom, ahogy a műsor a végéhez közeledett. Előre elcseszett életű kislányok háborúját nézhettem végig, egy rózsaszín ágyacskáért és 10ezer dollárért, amit persze anyu szépségműtétjeire vagy póthajára fordítanak. Ezek a lánykák még fel sem fogják, mit is csinálnak. Azt se értik, miért. Anyu ezt akarja. Anyu azt mondta, hogy szeretek színészkedni. Anyu azt mondta, ha kérdezik a céljaim, mondjam, hogy meg akarom hódítani a világot. Anya szerint állatorvos akarok lenni. De senki nem várja el egy 5-6 éves gyerektől, hogy tudatában legyen ilyen dolgokkal. Élje ki a gyerekkorát. Viselkedhessen gyerekesen, hiszen gyerek még! Hogy lehet valaki akkora szörnyeteg, hogy ilyen hatalmas súlyokat pakol a saját gyereke vállára? Aztán ha nem nyernek, akkor ne sírj kislányom, mert anya is sírni fog! És ugye kislányom te azt nem akarod hogy sírjak? Ugye még így is anya az ÚR? A gyerektől várja a megerősítést, hogy ér valamit 30 évesen. Hogy nem felesleges több százezer dollárokat a versenyekbe ölni. Hogy szépek leszünk, szépek vagyunk. Undorító.

A másik oldal


Úgy illik, ha egy témában meghallgatjuk a másik oldal is, amint észérvekkel próbálja alátámasztani igazát. Itt léteznek egyáltalán észérvek? Mit bánom én, rendezzenek szépségversenyeket, de miért kell elcsúfítani, liliputi-szerűvé maszkírozni a 6 éves kislányokat? Mert szörnyű ahogy kinéznek.

Szerencsére hozzánk még nem gyűrűzött be ilyen fokig, mint ahogy csodálatos Amerikában él. Bár megvan rá a hajlam, hiszen az öregedő és (ha valaha volt) szépségüket elveszítő boszorkányok szerény országunkban is léteznek. Mondjuk itt nincs annyi pénz, amit erre el lehetne cseszni.







Összességében

Érdekes ez a sorozat. De soha többet nem fogom megnézni. Felháborít ahogy bánnak a gyerekekkel, undorral tölt el, amivé válnak ezek a kislányok. Minden egyes verseny elősegíti, hogy igazi, apró szörnyetegekké alakuljanak...









2013. február 26.

tükörkép * Egy hajmodell élete V. rész

Interjú magammal


Mivel a héten pihenő van, azaz gyógyulási-regenerálódási időszak, valamit muszáj kezdenem lenövő félben lévő és formázhatatlan hajammal. Kicsit szívás, hogy ilyen ritkán fogadnak a fodrászomék, mert már kezdem rosszul érezni magam a hajjal. Elveszítette a formáját (ami eddig se tetszett, hát most még rosszabb), és nem mellesleg újra 3 színű: csak épp most vörös-szőke-eredetirondabarnás árnyalatokban tündököl. Egyedül a rondabarnás lenövéssel van bajom.
Van viszont néhány gyakran elhangzó kérdés a témában, gondoltam megosztom Veletek is őket - válaszokkal együtt.

Nagyon elviselhetetlen?


Azért annyira nem. Pár "rajongót" ugyan elveszítettem, azaz kevesebben bámulnak elismerően, viszont akinek bejön az extremitás, az csodálattal néz rám.
Az viszont kicsit rossz, hogy kedves párom a hosszú fekete hajamat szeretné vissza, vagyis a színe mindegy, csak hosszú legyen. Hát babám, mondtam neki, ennél még sokkal rövidebb lesz!

Sajnálod a hosszát?


Igen is meg nem is. A hosszú haj nagy önbizalmat ad, nőiessé tesz már önmagában viselve is. Viszont ez egy kihívás. Rövid hajjal nőiesnek és kellemes megjelenésűnek maradni. Kár, hogy kevés a pozitív visszajelzés...

Nem teszi tönkre a hajad?


Nem hagyom, hogy a szőkítés tönkretegye. A régebbi bejegyzésben említett mézes-tejes pakolást most félretettem, és kipróbáltam az AVON shea vajas regenerálóját... mindegyik csodát művel minden egyes mosásnál. A mézes-tejes erősítette a hajam, ez a sheavajas pedig selymessé és puhává varázsolta a roncsolt hajat. Erősen ajánlom mindkettőt, akkor is, ha a te hajad nem szőkítésben, hanem csak az élettől károsodott meg.

Mikor mész legközelebb?


Ezt a kérdést hallom a leggyakrabban. Végülis érthető: jó lenne már jól kinézni. De erre még várnom kell, a héten szabadságon van a fodrászom, hétvégén pedig mennek a miskolci versenyre. Utána viszont teljes gőzzel haladunk előre!

Én is szőkét akarok!

NE TEDD!!!!!!


2013. február 25.

mikrokozmosz * A szép nő

Régebben írtam, hogy elkezdtem pszichológushoz járni. Semmi komoly problémám nincs, egyszerűen kíváncsi vagyok, és sokat tanulhatok magamról, a kapcsolataimról, önbizalmam fejlesztéséről, stresszkezelésről.

Legutóbb azt a feladatot kaptam, hogy szedjem össze, szerintem milyen a jó nő. Hogy kéne kinéznem, hogy azt mondjam magamról: jó nő vagyok. Ezen egyből elmélkedni kezdtem. Mert végülis, mitől jó a jónő?


Külsőségek

Persze ez a kevésbé fontos, de mindennek az alapja. Hogy jól érezd magad a bőrödben... de milyen bőrben?
Palvin Barbi bőrében például csodásan érezném magam. Angyali arc, huncut szemek és száj, minden, amitől szép lesz a nő. Mert a jó nő kívülről szép. Szerintem. Viszont a mai világban már bárkire rámondjuk, hogy "de jó nő", aki egy kicsit is kurvásabb. Hatalmasat torzult a világ elképzelése e téren - így a férfiak elvárásai, így a nők vágyai is. Hiszen elég csak átfutni facebook-ismerőseink képein, tuti van egy női szemmel igénytelennek és szakadtnak minősíthető, férfikommentek által viszont "jónő"-nek titulált "barátunk". Vagy egy ismerősünknek ismerőse. Nem kell ennél messzebb menni...

És nézegetve ezeket a kommenteket, valamint véletlenül egy férfi profilról "Csinoslányok" rajongói oldalra terelődve, mit tapasztal az ember lánya: A jó nő az, aki a seggét fotózza, pucsítva pózol, diszkóban fotóztatja magát egy miniruhában (télen). Hiszen erre van igény. A legkönnyebben megszerezhető nőtípusra. Aki után tényleg megfordulnak az utcán. Mert hiába van babaarcod, tökéletes testalkatod, vagy éppen formás cickód - ha nem rakod a kirakatba, senkit se érdekel. Lehetsz bűnronda, de ha villantasz valamit, lájkolnak majd.

Emiatt van rengeteg lelkileg sérült nő. Emiatt válik egyre több tini már 12 évesen ribanccá. Emiatt igénytelenednek el a férfiak - mert már nem csak a fantáziájukban szerezhetnek meg ilyen nőket. Ott vannak a mindennapokban, a diszkókban, iskolákban (hiszen ha a tanár rászól a diákra, hogy UGYANMÁR kislányom, vagy vegyél egy hosszabb pólót és ne legyen kint a segged, vagy egyáltalán, vegyél fel pólót!, akkor bizony a leányzó jogos sérelemmel pofánröhögi a tanárt, ha le nem köpi...), a munkahelyeken, buszokon, tereken, autóban, gyalog, biciklin (na ott azért nem)... mindenhol. Valóságban, virtuális térben is. A csapból is ez folyik. Az a szexi, aki egy igénytelen k*rva. Ez a mai világkép.

Belső értékek

Azonban vannak még, akiknek igenis az a jó nő, a szexi, az ideál, aki igényes, ápolt, bájos, de a kisugárzásában ott a kisördög. Lehet a mosolya, a mozgása, a nevetése az, ami elbűvöli a férfit. Azonban ebből a típusú nőből egyre kevesebb van. Nem trendi a fiatalok között intelligensnek, olvasottnak lenni, komolyzenét is hallgatni, és a műveltség mellett lenni humorosnak, érdekesnek és szépnek. Szerintem viszont ezek a legfontosabbak. 

A jó nő igenis művelt, okos. Igényesen öltözködik, kedves és nem ócsárol minden szembejövőt. Nem kritizál másokat, de kritikus a világgal. Nincs szüksége műkörömre, bár ápoltak a kezei. Nincs szüksége póthajra, megvárja míg megnő, addig is élvezi a rövid haj örömeit. Nem jár szoliba minden nap, de bőre szép. 

Huncut, humoros, gondolkodó, és ezek mellett jól néz ki.

Végeredményben...

Gyakran szembesülök ezzel a problémával, hiszen szeretem figyelni az emberek reakcióit élőben és interneten is. Szomorúan tapasztalom, hogy mennyire eltorzult az igény. Hiába mondaná nekem bárki, hogy "ugyan, az én pasim nem nézi meg a szakadt kurvákat", mert igenis megnézi. Sőt, gondolatban lehet, hogy el is játszadozik a nővel. De tény, hogy van akinek ez nem jön be, vagy legalább tisztában van azzal, hogy az ilyen lányokkal nincs hosszú életű kapcsolat. A Jónőkkel. Pedig mennyi mennyi jó nő egyedülálló! Csak körül kéne nézni. És nem a ruhátlanok között...

A következő hasonló bejegyzésemben egy glamour-ban megjelent cikkre reagálok majd, ami a nyitott kapcsolatokról szól. Szerintem ez is egy hatalmas baromság, épp úgy, mint a magyar jónők általánosítása. De ez már egy következő téma... 

csináldmagad* csillámlakk

Szeretem az újrahasznosítottat. Szeretem a házilag gyártottat. Szeretem ha valami olcsó és hasznos.

Ilyen ez a lakk is: bármilyen fedőlakkal, vagy színben passzoló alaplakkal elkészíthető, tehát megunt de el nem fogyott lakkjaidat egyszerűen feldobhatod!

glitter deborah.jpg

Hogy a képen látható hatást elérd, azért nem kevés csillámporra szükséged lehet, de kevesebbel is látványos végeredményt kreálhatsz.

Nem kell más, mint...

  • 1 áttetsző körömlakk
  • néhány csomag csillámpor
  • 1 papírból hajtott tölcsér
  • 1 kiskanál (bár ez nem égetően fontos)
A papírtölcsért a lakk szájához teszed, beleöntöd vagy belekanalazod az összeválogatott csillámport, összerázod, és kész is. Ugyanez működik egymástól feltűnően eltérő alapanyagokkal, pl. fekete lakkba pink csillám, vagy piros lakkba arany por - ez kifejezetten ünnepi hatást eredményez.

Jó szórakozást hozzá! :)


2013. február 24.

tükörkép * egy hajmodell élete IV. rész

Rég jelentkeztem a rovattal, mert régen is volt változás hajtéren. A legutóbbi kezelés során egészen vörös lett az alja, a teteje viszont már nő le - így kicsit megint nehezen vállalható.

A versenyem tolódott, az utolsó idei versenyen, az áprilisi Magyar Bajnokságon veszek részt a frizurámmal, ami - állítólag, remélhetőleg - tök jó lesz.

Már lassan 2 hónapja zajlik a műsor, és visszanézve a fekete képeimet, furcsa a hosszú sötét haj. De most sem bánom, hogy váltottam. Mindig is érdekelt milyen szőkének vagy vörösnek lenni, és most mindkettőt megtapasztalhattam. Mégis legbelül még úgy gondolok magamra, mint egy feketére, ha szőkenős viccet hallok, abszolút nem érzem magaménak (miért is érezném... de na), ahogy ha megyek az utcán és valaki bámul, én meg elképzelem magam hogy hogyan is nézhetek ki, először mindig feketének látom magam.

Viszont a rövidsége már problémásabb, pont olyan fazonban lett hagyva amit tuti soha többet nem fogok vállalni, mert kezelhetetlen. Legalábbis 1 pár kézzel az. A hétvégén viszont bálban voltam, ahol befont hajjal jelentem meg - a melíros hatás ütőssége nagy sikert aratott. :)

A frizura:



A bál végülis jó is volt, lehetett volna jobb is... de ez már nem a hajamon múlott. :)