Először a mondat első felét nézzük... harcoltak a földért. Harcoltak, mert harcolni kellett. Nem volt más választásuk. Persze borzasztó hálásak lehetünk, hogy ez a széttépett rántotthús is megmaradt nekünk. Azonban nem biztos, hogy a katonák önként adták volna életüket - inkább csak mert az akkori hatalom épp nagy nyomást gyakorolt rájuk. Mész, vagy viszünk. Ennyi volt az önkéntesség.
Persze mehettél. Szeretheted a hazádat. Én is szeretem. A gyönyörű nyelvet, ami csak a miénk. A hagyományokat, a népszokásokat. A tájat, az értékeket. De mindez bennem él tovább. És már át is tértünk a mondat második felére.
Divatos lenne "emigrálni"? Nem. Ez nem divat. Ez katasztrófa. Szörnyű, hogy emberek százezreinek kell más országban jobb megélhetést keresni. Felháborít ez a kijelentés. Valószínűsítem, hogy az illető, aki a képet szerkesztette, nem a létminimumon vagy kicsit afölött él. Pontosítok: volt pénze egyetemre, beprotezsálták jó munkahelyre, pénzt keres, pénzt költ. Sajnos a többség nincs így. Hiába voltam jó tanuló, nem tudok egyetemre menni. Egyszerűen nincs rá pénz. Abban igaza van az államnak, hogy az menjen ingyen tanulni, aki az országnak tanul. De kérdem én - minek tanuljak egy olyan országnak, ahol az egyetlen megélhetési lehetőség is a gyártósor, vagy a többi nem magyar tulajdonban lévő cég robotmunkája? Hiszen a csapból is ez folyik. Hiába van diplomád. Irány a meki, takaríthatsz. Mehetsz a multicégek egyikébe, a diplomáddal pedig... kitörölheted a segged. Hát ezért nem akartam röghöz kötődni. Minek?
Én is világgá megyek, ahogy lehet. Mert itt nem tudok megélni. És ha majd biztonságos hátterem lesz, visszajövök. De a kultúra, a nyelv, az ország lelke... a haza... addig is bennem él tovább. Határon innen, és a határon túl is.
És boldogan élek, míg meg nem halok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése