2012. szeptember 20.

mikrokozmosz * Őszi táncok



Az ősz nem feltétlenül az elmúlásról kell hogy szóljon. Egyfajta erőgyűjtés a télre. Készülődés. Várakozás. A fák lassan levetik lombruhájukat, egészen érzéki a kép. Szép lassan levetkőznek, és várják, hogy a tél befedje meztelen testüket. Az ősz a természet előjátéka - előkészület a tél befogadására. És már az ókorban is tudták, hogy az előjáték nem rossz dolog...



Ilyen szempontból közelítve máris máshogy viszonyulunk ehhez a gyönyörű hónaphoz. Persze a rengeteg eső, a kiszámíthatatlanság, a korai sötétedés letargiába taszíthat minket. És mi van, ha én nem hagyom magam? Az őszi napok a lustizásra alkalmasak a legjobbak. Vastagodnak a ruhák, kit érdekel, ha nassolok egy romantikus film közben? Jól bebugyolálva az ősrégi takarónkba, kezemben a legfinomabb vaníliás cappucino-val, akár egyedül, akár társaságban... Bulizás volt az egész nyár, és úgyis jön a tavasz, hát itt az ideje, hogy most csak magammal foglalkozzak, a belső világom színezésével, épségével, szépségével.


Vagy nem is kell hozzá film. Elég egy régi kedvenc könyv újraolvasása. Cserélni a barátnőkkel, így megismerni az ő lelkük legkedvesebb regényét. Laza beszélgetések a köztéri padokon, kihasználva az utolsó napsugarakat, majd hazafelé mosolyogva táncolni a lehulló levelekkel... persze csak gondolatban. 


Új szépségtrükköket kipróbálni, hajat festeni, arcpakolással bíbelődni. Tavalyi kabátokat felpróbálni, vagy helyette újat turkálni. Téli ruhákat elővenni, helyet csinálni, szelektálni, elcserélni. Az ágyon elfekve a jövőn merengeni. A szerelmeddel összebújni, forró csókot váltani az egyre hűvösödő szobában. Együtt takaró alá bújni, hiszen már hideg van a távol-egymástól-alváshoz. 


Az ősz egy gyönyörű tánc. Folyamatos mozgásban tartja a világot. A levelek libbenése, a szél tánca a kopaszodó fákon. Sálak röppenése, hajak kuszálódása - mind-mind egy utolsó nagy keringő a tél lepihenése előtt. 
És tudjuk - a tánc erőt ad, a mozgás feltölt. Használjuk hát ki a hónap gyönyörűségét, és a természet adta energiákat. Hiszen soha nem elszívni akarja az életkedvünket... inkább anyai gondossággal terel minket a pozitív felé. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e ezt az utat, és bejárjuk, vagy csak morgolódunk, hogy vége a nyárnak, és hagyjuk, hogy elmúljon ez a gyönyörű évszak. Ha már úgyis az elmúlás jelképe... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése