2012. november 26.

mikrokozmosz * Maszkok

... És újra itt a hideg idő. Délután négy órakor már sötétbe burkolóznak az épületek, csak a közvilágítás biztat még egy gyors sétára. Egyedül voltam ma itthon, és csend ölelt körül. Rég volt már ilyen. Kapva kaptam az alkalmon, főztem egy forró kakaót, és gondoltam olvasok egy kicsit. De valahogy... csak ülni volt kedvem, és szívni magamba a nyugalmat.
Csak üldögéltem, és gondolkodtam, milyen régen éreztem ezt a harmóniát. A hétvégén éppen minden stimmelt. Család, barátok, szerelem. Most pedig a jól megérdemelt pihenő ideje jött el. Egy öt perces megállás. Öt perc lelki meztelenség.


Egyik kedvenc tanárom beszélgetéseinek és filozofálgatásainak hiányát kezdtem érezni, amint lemeztelenedtem. Ő mondta: az egész életünk álarcok mesteri variálgatása. És ez a kifejezés abszolút nem negatív tartalmú. Van egy alapunk, egy próbababa, amire különböző élethelyzetek ruháit húzzuk fel a maga idejében. Más-más maszkok, más-más karneválon. Egy a családnak - amikor mosogatsz, de nincs kedved. Amikor műmosolyt erőltetsz egy borzalmas döntés hallatán. Amikor jókislány vagy anyukádnak. Egy a barátoknak - a megértő, meghallgató, segítő, óvó, vigyázó. Egy a szerelmednek - a szexi, a szenvedélyes, mégis tündéri és édes, aki főz és süt bármit. Egy a sétáláshoz, a külvilágnak - a magabiztos, aki akkor sem retten meg, ha kitörik a cipő sarka a szakadó esőben, vagy éppen a csöves bámulja veszettül. Egy a tanórákra - az okos, a koncentráló, a figyelmes. Egy a boltokba, postára, buszokra - a türelmes, az engedékeny, a megértő. Mind-mind maszk, amit az ember feltesz, vagy épp nem... Mert lehet, hogy elpattan a cérna, a maszk lehull, és a buszon ideges vagy és bunkó, az utcán káromkodsz a cipő miatt, a szerelmedet inkább alvásra ingerled és nem másra, a barátokat inkább lerázod egy jó kifogással, vagy éppen bezárkózol a szobádba és meg sem hallod amit anyukád kiabál a konyhából. De a maszkjaink velünk vannak. Apró kis táskában cipeljük őket, és váltogatjuk ha kell. És ez nem rossz dolog. A maszkok megvédenek a mindennapok apró idegességeitől, segítenek felszabadulttá tenni, és az akadályokat könnyebben venni. 
Én most ezeket a maszkokat csupaszítottam le magamról. Nem direkt - csak úgy megtörtént. Ott ültem, kezemben a forró kakaómmal, és éreztem ahogy a meztelen lelkem simogatja a forró ital gőze. Ott ülve nem számított, hogy milyen a sminkem. Hogy érdekel-e más gondja-baja. Hogy bárkit érdekel-e az én bajom. Nem számított, hogy kívánatos vagyok-e. És még a mosogatni való sem okozott fejtörést. Csak szürcsölgettem, és valahogy jól éreztem magam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése