2013. március 18.

makrokozmosz * Minndennapi bűneink


Ez a bűn az, amit egyáltalán nem értek. Hogy mi baja volt a Jóistennek azzal, aki sokat eszik? Fura. A mennyei mannánál úgysincs jobb, hát akkor meg mitől fél?!

Egész életünk tele van apró bűnökkel. Kegyes hazugságokkal, hogy épp itthon segítünk, pedig csak nincs kedvünk találkozni az illetővel, akit "lerázunk". Őrjöngve haragszunk szerelmünkre bolhákért, amiből elefántot csinált a düh. Lenézünk másokat, akik nem úgy öltöznek, ahogy elvárnánk. Elfelejtünk embereket, akik régen sokat jelentettek nekünk.


Semmi esetre sem vallási okokból írom le ezt a pár sort. Vallástalan lévén nem is gondolom, hogy egy felsőbb hatalom az, aki bírál felettünk. Nem neki kell meggyónnunk "bűneinket". Azért van a bűntudatunk, hogy saját magunkkal elszámoljunk - az én erkölcsi neveltetésem megengedi azt, amit tettem? Vajon nekem hogy esne az, amit másra mondtam? És ha magunkkal elszámoltunk, akkor már bármiféle istenség megbocsáthat. Hiszen önmagunkkal békében vagyunk, beteljesítjük egyéniségünket.
Mégis, ha már bűnökről van szó, érdemes a 7 főbűnt megfigyelni magunkban. Hogyan vetül ki ez életünkre? Miben nyilvánulnak meg manapság?

Superbia - Kevélység

Büszkeség, gőg, hiúság. Hányszor és hányszor előtör belőlünk. Kevély az, aki magát mások fölé emeli, pedig nincs rá oka. Visszataszító, amikor középiskolás lányok állnak a folyosón, és becsmérlik az éppen arra elsétálókat. Pedig bennük épp annyi a rossz, mint az ismeretlenekben. Csak azt hallani, hogy "mekkora a segge! Hogy áll neki ez a nadrág?! Milyen a haja! Milyen nyúlfejű!" Holott a cikiző lányok sem különbek. Rájuk is aggatni lehetne bármi sértőt, amit saját magukban nem vesznek észre. Hiszen pont ez a lényeg. Nem is biztos, hogy tudják, miért rossz amit tesznek. Viszont ha egyszer visszakapják, azt örök életre megjegyzik. Szívesen vágnám emberek fejéhez a kritikámat. De nem teszem. Mert tudom, hogy én sem vagyok jobb. Büszkeségről pedig annyit: vannak embertípusok, akikben legyűrhetetlen a büszkeség kényszere, de azért a legtöbb ember nem a szélsőségek rabja. Mindennapjainkban inkább csak az apró viták lezárhatatlanságát, "már csak azért is így csinálom, és megcsinálom!"-felkiáltásokat idéz elő. Talán ez nem akkora bűn, ha tudjuk kezelni, és utána tudunk másnak igazat adni. Ha tudjuk, mi sem vagyunk tévedhetetlenek.

Avaritia - A fösvénység 

Igen komoly probléma a világban. Ide érdemes beszúrni a mindenki által ismert Tankcsapda-sort: 
"Az emberek meg néznek, hogy az Isten a pénz lett. Sorban nyílnak a bankok és az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód..."
Ez is egy olyan kényes pont, mint a politika vagy a vallás. Nem kezdhetem el mondani, hogy az audisták lenéznek mindenkit, mert nem minden Audi-tulajdonos, vagy akár BMW vagy bármi drága kocsi birtokosa rosszindulatú. Mégis, ezek presztízsek. Ezzel adjuk tudtára a világnak, hogy van mit a tejbe aprítanunk. Drága táskákkal, ruhákkal, kozmetikumokkal. Vágyunk rá, hogy a "minőségi", márkás, jó dolgok tulajdonosai legyünk. Helyes ez? Nem tudom. Hiszen a csapból is ez folyik: melyik celeb mivel jár, melyik színésznőnek van drágább ruhája. És egyáltalán, miért alakultak ki az árkülönbségek? Mert szerintem nem kerül sokkal többe egy magyar tervező ruhájának előállítása, mint egy hétköznapi, H&M-es póló. Egyszerűen ezt várják el. H&M-es cuccokban az jár, aki akar. Drága ruhákban meg az, aki megteheti.
Pénz az egész világ, és ezt a végtelenségig fejtegethetném. De nem akarom. Úgyis mindenki érti!

Luxuria - A bujaság 

Nem vagyok prűd, szerintem igenis fontos a házasság előtti szex. Olyan közelségben ismerhetjük meg a másikat, ami fontos a további együttéléshez. Szóval nem erről a "bűnről" írnék. Hiszem, hogy a jó kapcsolatok alapja a kölcsönös bizalom, ami a szeretkezésekkor válik teljessé. Egy szerelmi összeköttetésben nem bűn, ha az ember párja minden porcikáját megismeri, testének minden rezgését szereti és elfogadja.
A "bűn" szerintem inkább ebből ered:
"A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége, aminek eredményeként a test sokak számára csak az élvezet tárgya lesz!"
 A test csak az élvezet tárgya lesz. Az én olvasatomban - a mai világban már csak az úgynevezett - ribancokról és ééés... hát nem tudom a ribancnak mi a fiú megfelelője. Szoknyavadász? Talán a fiúkra nincs is pejoratív szó, ha mindenféle nőkkel kefélget össze-vissza. Azt csak Casanova-nak hívják. Ez megint egy más kérdés, hogy a férfiaknál ez nem számít akkora bűnnek, mint a nőknél, de erre se térnék most ki...
A lényeg, hogy valaki kiéli magát. Persze, értem én. Egyszer vagyunk fiatalok, ki kell próbálni mindent: nemi betegségek, abortusz, nemi erőszak áldozatává válni alkoholos/drogos befolyásoltság alatt, satöbbi. (remélem itt azért érezhető az irónia!) De ennek is vannak határai. A testünk nem egy tárgy. Ha saját magunkat nem tiszteljük azzal, hogy nem adjuk át magunkat mindenféle jöttmentnek, akkor miért várjuk el másoktól, hogy tiszteljenek minket? Mert ha egy ribanc vagy, ne csodálkozz, ha a férfiak is úgy kezelnek. Szerintem.

Invidia - Az irigység

Azok bűne, akik szomorúak, ha a másiknak jó; és boldogok, ha éppen rosszra fordul a másik élete. Megnyilvánulásában hasonlít és kicsit összefüggésben áll a kevélységgel. Éles kritikák, élcelődések, "piszkálódások" alapja. Arra vágysz, amit más birtokol, ezért őt megalázod, lenézed, megveted. Bántó szavakkal és tettekkel bombázod. De belegondoltál már, hogy neked mid van? Rád miért lehet más irigy? Mindenki életében van valami, ami különleges. Szerelem, barátok, család, munkahely. Egészség. Teljes test. Mert igen. Boldog lehet, aki semmijét nem veszítette még el. Ebbe csak akkor gondolunk bele, amikor már késő. Vonatkozik ez testrészekre, de tárgyakra, kapcsolatokra is. 
Viszont ha nem találsz magadban, vagy az életedben "irigylésre méltót", akkor ne másokban keresd a hibát, hanem a saját életedben...

Gula - A torkosság

Viccet félretéve, tényleg nem világos számomra ez. Enni jó, függetlenül a dolog árától. Én például imádom a tejfölös-sajtos tésztát, meg a sültkrumplit. Egész életemben ellennék ezeken. De annyi finomság létezik még. Szeretem élvezni az ízeket, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül... Mivel ezt nem is értem, nem is fejtegetném tovább.
A torkosság vétke azonban a túlzott italfogyasztásra is kiterjed. A túlzott alkoholfogyasztás szerintem tényleg bűn. De ebbe most nincs kedvem belemenni, a straight edge-s bejegyzésemben erről bőven kifejtettem a véleményem :)

Ira - A harag

A Biblia megkülönböztet jó és rossz haragot. Mert van jogos harag: amikor valaki igazságtalanul jár el. Kérdem én: az igazságtalanság-érzeten kívül milyen harag van még? Mivel lehet minket haragra gerjeszteni? Azzal, a valaki számunkra kedvezőtlenül, igazságtalanul lép, vagy beszél. És akkor éppen minden harag jogosnak tűnik. Szerintem, ha elismerjük, hogy haragunk felesleges, leküzdjük, és helyrehozunk mindent, amit haragosan elkövettünk, akkor nem komoly dolog.
Van viszont a hosszú, emlékként elkönyvelt harag. A vak harag. Ami felesleges butaság. Ismerek olyat, aki mindig bemeséli magának, hogy a többiek ártani akarnak neki. A többiek utálják. És amikor valaki (mondjuk ééén) kétértelmű viccet hint el, örök életre megjegyzi, és úgy viselkedik, mint egy óvodás. Durcázik. Hiába mondod neki, hogy hülyeség, amit csinál. Hülyeség ezért haragudni. Ő haragudni AKAR. Innentől kezdve nincs mit csinálni...

Acedia - A jóra való restség 

Hanyagság, tétlenség. Szintén mindennapi probléma. Lustaság. Őszintén, néha jó érzés elnyúlni az ágyon és egyszerűen semmit tenni. De nem értem azokat, akik egész életüket a facebookon, vagy otthon élve töltik, panaszkodva, mennyire unatkoznak. Vagy egyszerűen lustaságból nem dolgoznak. Nem azért, mert nincs állás, vagy fizikailag nem tudja teljesíteni az elvárásokat - egyszerűen csak nincs kedve. Az élet tele van olyan lehetőségekkel, amiket kiaknázva alkothatunk. Nem feltétlen kell itt örök darabokra, festményekre meg egyéb kreációkra gondolni. Elég egy mosolyt kreálni ismeretlenek arcára, máris alkottunk valami jót. Nyitva tartani az ajtót egy lassabb mögöttünk jövőnek, ezzel meglepve őt, és új gondolatokra serkenteni: talán mégsem olyan bunkó ez a város, ezek a fiatalok, az emberek. Írni, beszélgetni valakivel. Meghallgatni másokat - ezzel hormonokat felszabadítani, érzéseket gerjeszteni: végre én is fontos vagyok. Ez mindkét fél számára fontos. Tehát nem mindig kell nagyban gondolkodni, ha valamit alkotni szeretnénk. 




"Röviden" ennyi minden zajlott bennem az elmúlt hetek benyomásait összegezve. Fura az ember. És sajnos egyre kevésbé használja a két legfontosabb szervét: az eszét és a szívét...


Melyik a te "démonod?"

2 megjegyzés: