

Kicsit mindenki megőrült. Még az is mosolygott, aki amúgy soha nem képes rá. Ha nem is a szájával, de a szemével kicsit huncutabb jeleket küldött a világba.
Virágok pompájától ragyognak a kertek, és minden magára adó nő előkapja imádott kiskabátját, bőrdzsekijét, magassarkúját. Előkerülnek a színek.

Szentimentálisan hangzik ez az egész, de tényleg csodálatos volt a nap. A harag elszállt, az arcok felragyogtak. Mindenben új élet indul... Valahogy ilyenkor az egész világ megújul. Felfrissül. Újraéled - ahogy a nagy költők is megmondták már.

Különleges ez az évszak. Nincs még dög meleg, és nem is fagy szét az ember. Süt is a nap meg esik is néha, szeszélyes az időjárás - mint maga az ember. Nevetünk majd depresszíven a sarokba bújunk. Aztán egy kád fürdővízben regenerálódunk, éjjel aludni képtelenek vagyunk. Reggel meg lehetetlenség időben felkelni. És elkészülni. Mégis, így tökéletes az egész.

Ilyesmik jutottak eszembe hazafelé a napsütést élvezve. Úgy vártam már egy kis jóidőt, mint talán még soha eddig. Ezt a boldogságot legalább senki nem veheti el tőlem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése