A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múltidéző. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múltidéző. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 25.

múltidéző * Retro esküvők

Először is bevezetném új rovatomat, a múltidézőt. Kitalálhattam volna valami frappánsabbat is, de megelégszem most ezzel :) Hiszen mindent magába foglal: ez egy rovat, ami feleleveníti a múltat. Rengeteg érdekességgel fogok érkezni, többek között fényképekkel, újságcikkekkel és "sminktippekkel" a 60-as, 70-es, 80-as évekből. Izgalmas lesz, megígérem!

A rovat ötlete a nagymamámnál fogalmazódott meg bennem. Régi képeket nézegettünk, és a kedvenc gyerekkori játékaimat is előkerestük. A nagypapám egy éve hunyt el, ezért kicsit az ő tiszteletére is készült a rovat. Nagyon közel állt hozzám, ahogy a történetek is mutatni fogják.

Az első bejegyzés viszont egy vidámabb téma, az esküvő és lakodalmak. Képeket hoztam a nagyszüleim esküvőjéről, a dédszüleimről, és az akkori "szórakozó népről". :)


Ez volt a nosztalgiázás színtere: ide ült ki 3 generáció. Én gyűjtöttem amit anyukám és a nagymamám mesélt, körülöttünk pedig a csodás ősz lengedezett, vénasszonyok nyarának öltözve.




A hagyományos esküvők a legőszintébbek. A napjainkban divatos, minimalista, elegáns, egyszerű de veszettül drága esküvők ugyan gyönyörűek, de egy igazi falusi esküvő hangulatát nem tudja felülmúlni. A rezesbanda régen divat volt, manapság egy billentyűssel, vagy egy mulatós trióval beérik az emberek. 


A násznép még nem autókkal, egymás után, dudálva vonult, hanem csoportosan követték, gyalog az ifjú párt. Az egész falu jelen volt a lagzin, hiszen ott lehetett begyűjteni a legtöbb pletykát!



A hagyományos lagzikon ezt a szokást valamelyest őrzik a karavánban vonuló autókkal, a közös szalaggal és a dudálással. Hangoskodással jelezték a felvonulás tárgyát, hogy itt bizony két ember örökre összekötötte életét!



Tavaly lett volna a nagyszüleim 50. házassági évfordulója. Sajnos ezt a gyönyörű eseményt máshogy éltük meg. Bár könnyein keresztül, de boldogsággal gondolt vissza arra a napra a nagymamám.



Akkor még létezett örök szerelem, vagy lehet, csak kitartottak egymás mellett. A lényeg, hogy egy életre választottak párt a felmenőink. Szerelemmel, vagy csak szeretettel, de kötődtek egymáshoz, támogatták és kiegészítették egymást.



Az esküvőben a másik legjobb dolog a készülődés. A falusi lagzikban kihagyhatatlan fogás a húsleves, a pörkölt, rántott hús rizibizivel, céklasalátával. Desszertnek pedig millió féle isteni sütemény, például zserbók, fánkok, lekváros ragasztós sütik, és az elmaradhatatlan esküvői torta, ami "könnyű vajas". Ezzel a jelzővel a mamám az olyan süteményeket szokta illetni, ami tele van habbal, vajjal, krémmel, lekvárral, mindenféle töltelékkel, hogy garantáltan elnehezítse a zabáló unoka kis testét :)



A ruhák menyasszonyról menyasszonyra, anyáról lányára szálltak. Igazi értéke volt a fehér ruhakölteménynek, és nem az árában kellett kifejezni. A történetekben. Az emlékekben, és a tudatban, hogy édesanyám is pont ilyen boldog volt, mikor ezt a ruhát viselte...



Esküvő persze nem maradhat el pálinka nélkül. Egy valamirevaló gazda a saját főzetét itatja a násznéppel, de ha a cimbora borász, akkor az is megteszi. A rengeteg játék alapját adta a felszabadító nedű, például a menyasszony "elrabolásához", amikor a szomszédos faluk lagzijai menyasszonyt cseréltek. A vőlegény (ilyenkor már férj) feladata pedig a felesége előkerítése és kiváltása volt. Ilyenkor lóra ültek, vagy lovaskocsiba, elvágtattak a környék lagzijaiba, hogy újra karjukba zárhassák menyasszonyukat.



Persze nem csak a fiatalok öröme volt a lagzi. A közös főzés-sütés, pletykálkodás, táncolás az öregek jókedvét is garantálta. Szívesen visszamennék ennek a képnek a készülési idejére, és mosolyogva hallgatnám a mamák és fiatalasszonyok traccspartiját.




Lehet esküvő pajzánkodás nélkül? Ugyan... A menyasszony játékos feladata volt a tojásgörgetés. A férj bal nadrágszárából át kellett görgetni a jobb oldalra a tojást, anélkül, hogy az leesett volna. A "kényes részen" persze mindig hangos nevetések és vicces bekiabálások kísérték az ara keze útját. Hasonló móka volt a menyasszony szemének bekötése, majd a nőtlen férfiak sorban székre ültetése. Persze a férj is a játékosok között volt. Nadrágszárukat feltűrték, és a láb formájából, szőrösségéből, vagy akár csiklandósságáról kellett felismernie az arának a párját. Fordítva is működött a játék, bár a nagy menyasszonyi abroncs árulkodó lehetett. 



A falusi lagzik nemcsak a párt hozták össze, és kötötték egymáshoz, hanem a messziről jött rokonságot, a falu tagjait, rég látott barátokat is újra egymáshoz vezetett. Kellemes beszélgetések, mulatságos perpatvarok és új szerelmek szövődése kísérte az esküvőket. Mindenki hangosan énekel, spicces, pukkadásig zabálja magát, közben pedig akkorát mulat, mint még soha. Régen nem csak a menyasszonyról szólt az esküvő. A párról szólt, és hatalmas ünnepléssel ölelték körül őket.




Végül pedig életem legkedvesebb képe, a szüleim esküvői fotója. :)




Remélem tetszett a bejegyzés, és ha egyszer "igába hajtod a fejed", eszedbe jut, hogy nem csak a puccparádéról kell, hogy szóljon az este! :)

2012. október 23.

múltidéző * Ízelítő a retró rovatból

Íme egy kis bemutató, hogy milyen hangulatban telt a retró kincsvadászat, valamint hogyan fogalmazódott meg bennem az új rovat ötlete...







Tetszik? Érdekel? Hamarosan...