2013. március 12.

tükörkép * Egy hajmodell élete VI. rész

Mostanában elmaradtak az új bejegyzések, mivel egyfolytában pörögtem mindenfelé. De most bepótolom, egyből az egyik legfontosabbal, a hajmodell-rovattal.

Verseny nélkül a finishben

Múlt héten azzal a rossz hírrel fogadott fodrászcsapatom, hogy elmarad a verseny, amire vittek volna. Kicsit összetörtem, mert szívesen lettem volna fehér hajú csoda egy nívós rendezvényen, és jó lett volna megnyerni is azt.
Azonban a korábban mutatott fejjel nem maradhattam, úgyhogy fogadtak egy helyrerázó styling délután/estére. Röpke 3, 3 és fél óra ücsörgés alatt megszületett a végeredmény, amiért igazából odavagyok meg vissza. Fodrászom befestette a hajam, mestere pedig vágott nekem egy baromi ütős frizurát.

Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy mesterfodrász egyedi ötlete alapján készült a frizurája, ráadásul néhány "köszönöm"-ért... :) Szóval nagyon büszke vagyok a hajamra most, ráadásul a vágás óta kapott bókok igazán felpörgetik az önbizalmam.

Na de lássuk, mivé lettem:




A baloldalon teljesen rövid, szőke az alap, néhol vöröses-lilás effektekkel. Hátul a sötét szín uralkodik, valamint egy kis felnyírás.


A frufru a baloldali hajtincsek előrekotrásával jött létre. 


A jobb oldalon megmaradt egy hosszabb rész, ami szintén a lilás-vöröses színben virít. Kicsit bubira van szárítva, amit sajnos egyedül nem tudok megoldani :(


Felülnézet, művészet, színek, fények. Szőkeség.


És végül, a hétköznapi használatban. Egyszerű, vagány. Szeretem. :)


A képeket elnézve tényleg jó lett volna a fehér kompozíció is, de erre legközelebb talán decemberben kerül sor. Ha addigra minden rendeződik, és még én is készen állok lelkileg az újrakezdésre, akkor belevágunk ismét. Szó szerint.

Addig is, a következő tapasztalatokkal lettem gazdagabb:
- Bármilyen hosszú is a hajad, mindig a megfelelő hajápolókkal kényeztesd!
- A hétköznapi, boltokban kapható hajfestékek brutálisan beleivódnak a hajszálaidba, azaz a színe lerobbanthatatlan lesz.
- Ne sajnáld a balzsamot, hajpakolást!
- Vizes hajadat soha ne dörzsölgesd a törölközővel, mert nagyon megtöri a hajszálaidat. Helyette inkább csak itasd fel a vizet!
- Hajformázáskor először fújd át a hajad majdnemszárazra, majd utána jöhet a beszárítás, vasalás, satöbbi. Hogy miért azt nem tudom, de valamiért fontos! :D
- Szőkítéskor számíts a legbrutálisabb eredményekre. És még annál is rosszabb lesz...
- Ha igazán fényes hajra vágysz, ne samponokkal meg csodabalzsamokkal próbálkozz. Létezik az úgynevezett hajfényspray, amit a Kallos márkanév alatt 5-700 forint körül beszerezhetsz. Nem nehezíti el a hajad, és nem károsítja, viszont gyémántfényű csillogást ad a frizurának. Főleg a hamvasszőkéknek...
- És végül: akkor vállalj brutális váltást, ha fel vagy készülve a negatív kritikákra is. Egy kis igazítás lehet fel sem tűnik másoknak, de a színek élesváltása szembetűnő. Azonban, ha úgy érzed, változtatnod KELL, mert már unod/nembírod/nemszereted/utálod a hajad, érdemes konzultálni egy profi szakemberrel, aki kihámozza loboncodból a hozzád leginkább illő fazont - így te is a legjobbat hozhatod ki magadból.


2013. március 4.

mikrokozmosz * Tavasz, te csodás


Az ajtón kilépve máris éreztem, hogy ez a nap más lesz. Valami új kezdődik. Bár csípett még a szél, mégis, a napocska sugarai úgy simogattak, mint egy szerelmes kéz. Tavaszillat lebbent körém, és kísért végig a hétfőn. Mert hétfő van. Egy szörnyű nap, tele gondokkal, reggeli nehézségekkel, mert valami újrakezdődik. De a tudat, hogy ez már a tavasz első igazi napja, beragyogta az egész hétfőt, sőt, inkább kibővült a HétCsodálatosFő napjává.



Kicsit mindenki megőrült. Még az is mosolygott, aki amúgy soha nem képes rá. Ha nem is a szájával, de a szemével kicsit huncutabb jeleket küldött a világba. 
Virágok pompájától ragyognak a kertek, és minden magára adó nő előkapja imádott kiskabátját, bőrdzsekijét, magassarkúját. Előkerülnek a színek.



Szentimentálisan hangzik ez az egész, de tényleg csodálatos volt a nap. A harag elszállt, az arcok felragyogtak. Mindenben új élet indul... Valahogy ilyenkor az egész világ megújul. Felfrissül. Újraéled - ahogy a nagy költők is megmondták már. 


Különleges ez az évszak. Nincs még dög meleg, és nem is fagy szét az ember. Süt is a nap meg esik is néha, szeszélyes az időjárás - mint maga az ember. Nevetünk majd depresszíven a sarokba bújunk. Aztán egy kád fürdővízben regenerálódunk, éjjel aludni képtelenek vagyunk. Reggel meg lehetetlenség időben felkelni. És elkészülni. Mégis, így tökéletes az egész.


Ilyesmik jutottak eszembe hazafelé a napsütést élvezve. Úgy vártam már egy kis jóidőt, mint talán még soha eddig. Ezt a boldogságot legalább senki nem veheti el tőlem.


2013. február 27.

makrokozmosz * Apró szörnyetegek


A szokásos délutáni sziesztámat - sajnos - tévénézéssel töltöttem ma délután. Távirányítóm sugara a TLC csatornára vezetett, ahol először tortacsodákban gyönyörködhettem, majd kezdődött egy számomra még ismeretlen műsor. Ez a Toddles and tiaras, avagy az Apró szépségek volt.


Már hallottam a gyermekszépségversenyekről, láttam fotókat is, hogy milyen megdöbbentő változásokat idéznek elő kislányokon, pusztán anyai önzőségből. De valamiért kíváncsi lettem, és végignéztem egy epizódot. Tanulságos volt...

Apró szépségek

A TLC csatorna weboldalán a következő ismertető olvasható: 
Magával ragadó új sorozatunk a gyermekszépségversenyek világába enged bepillantást. Megismerkedhetünk számos különböző életkorú és hátterű fiatal versenyzővel, de a kulisszák mögé is betekinthetünk: megfigyelhetjük, mit is jelent az apró szépségek számára a verseny és a körülötte zajló hatalmas felhajtás. Találkozhatunk a koronára áhítozó kislányokkal, a büszke anyukákkal és apukákkal, de megismerhetjük azokat a hajkiegészítőket, barnítókat, kozmetikai szereket, melyeket a kicsik használnak. A sorozat bemutatja a szépségversenyek legújabb trendjeit is: a kevesebb kozmetikumot használó, természetesebb megjelenésre törekvő lányoktól egészen a megmérettetésre váró fiú versenyzőkig.
Ez nem is hangzik olyan borzalmasnak, mint amennyire az. Az első felszólaló, a műsorvezető egy felnőtt, kedves kisugárzású nő volt, aki bevezette, hogy a most következő epizódban két híres gyermekszépségverseny-sztár versengését láthatjuk. A két lány simán Mackenzie, és Eden Wood.
Már ez valamit elindított bennem. Itt ez a szimpatikus nő, aki abból keresi a kenyerét, hogy szerencsétlen sorsú kislányok hisztirohamait egymásra szabadítják, aztán bőg mindegyik, hogy csak 20 serleget visz haza, de nem a fődíjat. Mennyi rengeteg lóvé van abban, hogy bohócot csinálnak cserfes kislányokból! Hányingerem lett. De gondoltam, jó kis látókör-szélesítés lesz megismernem a szépségverseny belső felépítését, úgyhogy nem kapcsoltam el.

Miss Eden Wood


Az epizód egyik főszereplőjeként ismertem meg a 6 éves Eden-t, aki már kiadta első könyvét saját rajzaival, és épp stúdiózik az első CD-je felvételeivel. Mondhatom, borzalmas mindkettő, de megvalósította minden kislány álmát - énekes, színész, könyvíró, szépségkirálynőlány, azaz minden, amiről egy 6 éves fruska álmodik. De vajon helyes ez? Szabad 6 évesen elérni mindent, amit csak lehet? 6 évesen... kiégni?


Persze minden királylány mögött áll egy be nem teljesült álom, anyuka megtestesülésében. Miss Eden édesanyja ha mesehős lenne, mindenképp Aranyhaj anyukájaként jelenne meg... A nő, aki sose volt elég szép ahhoz, hogy ezzel sikereket érhessen el, megszüli gyermekét (Aranyhaj esetében inkább elrabolja), és minden eszközt bevetve sztárt (vagy hülyét) csinál lányából.
Ahogy ő maga is mondta: Bevesszük Hollywoodot. Szegényes pszichológiai tudástáram alapkövén ücsörögve eszembe jutott egy Hazudj ha tudsz! epizód, amiben az anyuka elbukott balettsztár, aki lányát kényszeríti versenyezni. Ebben a részben dr. Lightman a királyi többes kifejezést használta az anyuka szófordulataira. Összenőttek, együtt mozognak. A kislány az anya beteljesülése. Beteges módon.


Tehát itt ez a bájos, szófogadó kislány, Eden. Azt mondogatják, hogy ő bizony profi a szakmájában. És tényleg, az egész epizódban csak a legvégén nyivákolt. Viszont minden mondata bután csengett a szájából. Nem volt benne gyermeki báj, aranyos logika.

Kérdezték tőle: Miért szeretsz színészkedni?
Hogy híres legyek!
De van ennek más oka is?
Híres akarok lenni!


Erre az édesanya reakciója: Azért járunk színészkedni, mert ebben lehetőséget látok. Ezzel feltörhetünk.

Ugyan, te szottyadt boszorkány, te már sehova nem törsz fel! Csak idióta bábot csinálsz a lányodból!
Kedvenc mondatom az anyukától: Eden most nagyon gyerekesen viselkedsz.
DE MAMA, EDEN HAT ÉVES! Hogy viselkedjen máshogy?!

Miss Mackenzie

Akit csak úgy hívnak: a Díva. Édesanyja szerint szeszélyes, ha valamit nem akar, azt nem csinálja meg. Ha kell, hisztizik. Könyörgöm, minden kislány díva?! Egy 5 éves kislánynál természetes, hogy hol vidám, hol szomorú. Viszont ha ezt megszorozzuk, vagy inkább négyzetre emeljük az elkényeztetettséggel, királynői beképzeltséggel ("Mackenzie-nek minden jól áll!" - mondta magáról a kislány), és egyéb hárpia-hajlamokkal, szerintem nem dívát kapunk, hanem egy mini szörnyeteget.

Ez a kislány is végtelenül szép arcú. Tejfogai csálék, a fogsora hiányos... de ez így természetes. A szépségiparban viszont az a természetes, hogy ezeknek a lánykáknak fogsort csináltatnak, tökéletes hófehér műfogakból. Normális ez?!
Kislány betolja a fogsort, felkapja a 80-as évek stílusú ruháját, és olyat vonaglik a színpadon, hogy Beyoncé is megirigyelheti.

Mackenie anyukája nem az uralkodó típus - ő a szolga. Hagyja elszabadulni a kislány által gerjesztett poklot, káoszt, katasztrófát minden nap. Vállat von, majd azt mondja: Mackenzie ilyen. Kis díva. 




Csak egy kérdés: MIÉRT?!

Felfordult a gyomrom, ahogy a műsor a végéhez közeledett. Előre elcseszett életű kislányok háborúját nézhettem végig, egy rózsaszín ágyacskáért és 10ezer dollárért, amit persze anyu szépségműtétjeire vagy póthajára fordítanak. Ezek a lánykák még fel sem fogják, mit is csinálnak. Azt se értik, miért. Anyu ezt akarja. Anyu azt mondta, hogy szeretek színészkedni. Anyu azt mondta, ha kérdezik a céljaim, mondjam, hogy meg akarom hódítani a világot. Anya szerint állatorvos akarok lenni. De senki nem várja el egy 5-6 éves gyerektől, hogy tudatában legyen ilyen dolgokkal. Élje ki a gyerekkorát. Viselkedhessen gyerekesen, hiszen gyerek még! Hogy lehet valaki akkora szörnyeteg, hogy ilyen hatalmas súlyokat pakol a saját gyereke vállára? Aztán ha nem nyernek, akkor ne sírj kislányom, mert anya is sírni fog! És ugye kislányom te azt nem akarod hogy sírjak? Ugye még így is anya az ÚR? A gyerektől várja a megerősítést, hogy ér valamit 30 évesen. Hogy nem felesleges több százezer dollárokat a versenyekbe ölni. Hogy szépek leszünk, szépek vagyunk. Undorító.

A másik oldal


Úgy illik, ha egy témában meghallgatjuk a másik oldal is, amint észérvekkel próbálja alátámasztani igazát. Itt léteznek egyáltalán észérvek? Mit bánom én, rendezzenek szépségversenyeket, de miért kell elcsúfítani, liliputi-szerűvé maszkírozni a 6 éves kislányokat? Mert szörnyű ahogy kinéznek.

Szerencsére hozzánk még nem gyűrűzött be ilyen fokig, mint ahogy csodálatos Amerikában él. Bár megvan rá a hajlam, hiszen az öregedő és (ha valaha volt) szépségüket elveszítő boszorkányok szerény országunkban is léteznek. Mondjuk itt nincs annyi pénz, amit erre el lehetne cseszni.







Összességében

Érdekes ez a sorozat. De soha többet nem fogom megnézni. Felháborít ahogy bánnak a gyerekekkel, undorral tölt el, amivé válnak ezek a kislányok. Minden egyes verseny elősegíti, hogy igazi, apró szörnyetegekké alakuljanak...









2013. február 26.

tükörkép * Egy hajmodell élete V. rész

Interjú magammal


Mivel a héten pihenő van, azaz gyógyulási-regenerálódási időszak, valamit muszáj kezdenem lenövő félben lévő és formázhatatlan hajammal. Kicsit szívás, hogy ilyen ritkán fogadnak a fodrászomék, mert már kezdem rosszul érezni magam a hajjal. Elveszítette a formáját (ami eddig se tetszett, hát most még rosszabb), és nem mellesleg újra 3 színű: csak épp most vörös-szőke-eredetirondabarnás árnyalatokban tündököl. Egyedül a rondabarnás lenövéssel van bajom.
Van viszont néhány gyakran elhangzó kérdés a témában, gondoltam megosztom Veletek is őket - válaszokkal együtt.

Nagyon elviselhetetlen?


Azért annyira nem. Pár "rajongót" ugyan elveszítettem, azaz kevesebben bámulnak elismerően, viszont akinek bejön az extremitás, az csodálattal néz rám.
Az viszont kicsit rossz, hogy kedves párom a hosszú fekete hajamat szeretné vissza, vagyis a színe mindegy, csak hosszú legyen. Hát babám, mondtam neki, ennél még sokkal rövidebb lesz!

Sajnálod a hosszát?


Igen is meg nem is. A hosszú haj nagy önbizalmat ad, nőiessé tesz már önmagában viselve is. Viszont ez egy kihívás. Rövid hajjal nőiesnek és kellemes megjelenésűnek maradni. Kár, hogy kevés a pozitív visszajelzés...

Nem teszi tönkre a hajad?


Nem hagyom, hogy a szőkítés tönkretegye. A régebbi bejegyzésben említett mézes-tejes pakolást most félretettem, és kipróbáltam az AVON shea vajas regenerálóját... mindegyik csodát művel minden egyes mosásnál. A mézes-tejes erősítette a hajam, ez a sheavajas pedig selymessé és puhává varázsolta a roncsolt hajat. Erősen ajánlom mindkettőt, akkor is, ha a te hajad nem szőkítésben, hanem csak az élettől károsodott meg.

Mikor mész legközelebb?


Ezt a kérdést hallom a leggyakrabban. Végülis érthető: jó lenne már jól kinézni. De erre még várnom kell, a héten szabadságon van a fodrászom, hétvégén pedig mennek a miskolci versenyre. Utána viszont teljes gőzzel haladunk előre!

Én is szőkét akarok!

NE TEDD!!!!!!