Sokan mondják, nem baj, ha az ember nem marad meg egy stílusnál. De vajon mennyire egészségesek a szélsőségek?
Imádom a romantikus, lágy, púderes dolgokat. Magát a rózsaszínt és a pinket nem szeretem, de a kellemes, finom, egyszerű ruhákat igen. Egy fehér gyöngysor, üvegékszerek, a barna lágy árnyalatai, puha mályva, bőrszínű cipő, nude smink. Csak természetesen, lágyan, finoman. Elég ritkán öltözöm így, már csak a ruhatáram végessége miatt is. De ez is én vagyok. A fekete szemüveg, és a lágy színű ruhák.
Szeretem a romantikát, a szerelmes filmeket, regényeket. Nagy álmodozó vagyok, hiszem, hogy van örök szerelem... Hiszek a házasságban, hiszem, hogy van olyan ember, akinek én leszek a nagy szerelem. Szeretem az egyszerű, könnyed dalokat, a természetet. Két lábbal járok a föld felett.A kóruséneklést, a zenét,, a zongorát. Emellett viszont...
Dobolni tanult, és lenézi a kényes picsákat. De mélyen legbelül ő is az. Hiszen bőrtápol, hajatszépít, szerelmesen csöpög...
Normális ez?
Talán igen.
Keresem önmagam, de kicsit mindkettőben ott vagyok. Mindkettő én vagyok. Ez tesz önmagammá. A keleti kultúrák szerint az ellentétek jelenléte tesz valamit teljes egésszé. Bennem itt van minden. Hajlam és igény a nőiességre, a szexisségre, vágyom, hogy szép legyek. És vannak napok, amikor szarok rá. Felhúzom betkós bakancsot, a leglazább terepmintás topomat, a szakadt farmert... és olyankor nem érdekel semmi. Van, amikor nincs kedvem páváskodni. Amikor úgy érzem, felesleges minden erőfeszítés. De van, amikor szívesen készülődök órákig, hajpakolást készítek, kiválasztom a lehető legmegfelelőbb ruhaösszeállítást, és jó érzéssel zsebelem be az elismerő pillantásokat. Ez a kettősség alkot engem. Sőt, van amikor vegyülnek a dolgok. Szakadt farmer halálfejjel és magassarkúval? Sima ügy! Bézs szerkó fekete bőrdzsekivel? Naná. Hiszen így vagyok teljes. És ezt ajánlom mindenkinek. Hogy maradjon az, akit igazán önmagának érez - akinek boldog a bőrében.














